A lelketlen ember tulajdonképp állat,
élni, szolgálni, uralkodni, enni, inni,
utódokat nevelni egy macska is tud,
de sírni, vigadni, ünnepeken táncolni,
templomban gyónni, bűnöket megbánni,
csatába indulva keresztet vetni, csókolni,
fémes sárga ragyogásért fajtársait ölni,
plasztikkártyákon levő fedezetért csalni,
mámoros, részeg éjszakákért hazudni,
földi hívságokért, kábító gyönyörért lopni
csak a lélekkel bíró ember tud.
A lélek az is, amely arra inspirál,
hogy valaki írjon egy történetet,
fessen meg egy tájat, verseljen,
készítsen szobrot, rajzolja le a kezét,
játsszon el egy dallamot, daloljon színpadon,
forgasson filmet, örökítse meg a múló időt,
sérülteken segítsen, gyógyítson és temessen,
restellje viselt dolgait, tartson önvizsgálatot,
vonjon le tanulságot, mondjon ítéletet maga
és hasonszőrű társai tettei felett,
hirdesse a jogot, az igazat,
mondjon néha mesét, altassa el a gyanút,
ébresszen érdeklődést a gyermekben,
és tanítsa olvasni.
Ha meghal valaki, a lélek vele veszik-e oda,
vagy az elszökik testéből, s kilép az anyagi létből?
Régen, amikor még gyertyafénynél virrasztottak,
látni vélték az elszálló lelkeket,
amint azok apró, parázsló gömb alakban
távoztak el a testekből.
Mérték is a kómában fekvő betegeket végső percükben;
ők rendszeresen 21 gramm súlyt vesztettek halálukkor.
21 gramm lélek… ez lenne az ember és állat közötti mezsgye?
Ez a választóvonal?
Bizonyos, hogy amíg nem születünk meg,
és miután elhunyunk (elszáll a lelkünk)
semmivel nem vagyunk különbek az állatoktól.
Eldöntendő: jó-e ez a 21 gramm plusz,
vagy jobb lenne lelketlen állatként leélni életünk?
Természetesen ne csak magunkra gondoljunk,
családunkra és barátainkra, hanem
az egész bolygó érdekeit vegyünk figyelembe –
lelkiismeretesen.
Hozzászólások
Hát igen... mindenki az állati vonalat emeli ki ebből. :( Úgy értettem: az állatok nem művészkednek, nem ítélkeznek, nem gyógyítanak, nem temetnek stb. csak azt csinálják, ami az életfenntartáshoz beléjük van kódolva. Semmi "cicó", semmi mellékzönge.
A kutyám megugat, amikor valamin nagyon elgondolkodom. Szinte az sugallja a tekintette: hé, tessék csak visszajönni a jelenbe!
Egyébként nem "kutatom" ezt az irányt, csak akkoriban, amikor írtam, felkapott téma volt a 21 gramm. Én is hozzátettem valamit. :)
Megfejthetőek e ezek a kérdések? Továbbmegyek. kell-e ezt nekünk tudni? Isten dolga-e ez vagy az emberé is? igaz-e, hogy már születésünkkor el van döntve a sorsunk? Mi alapján kapjuk a lelket?
Ez egy olyan titok, amit csak találgatunk, de amit az állatról, és emberről írsz, hát kicsit cinikusan fogalmazva, néhány állattól tanulhatnánk. Érdekes dolgokat kutatsz.
Köszönöm a figyelmedet és a véleményed!
Épp ma gondoltam, arra, hogy azt is mondták régen: "kileheli a lelkét", nos ez valószínűleg az utolsó kifújt levegő, ami lehet akár 21 gramm is (ha eléggé szennyezett).
Köszönöm a hozzászólásodat és a véleményed.
Nos, nemigen voltak kutatások arra nézve, hogy az egyes állatfajok elhunyta után a súlyukból mennyit veszítenek..Lehet meglepődnénk...
néha - akik közelebbi tartós kapcsolatban élnek velük - már hajlamosak arra, hogy érző lelket fedezzenek fel bennük is...ellentétben egyes - szép számban "fellelhető" - lelketlen emberrel ...
Persze az is igaz, ha logikusan gondolkodunk, hogy eme lelketlen emberek is veszítenek a súlyukból haláluk után...úgyhogy a lelketlenség nem= szívtelenség...de a szívtelen embernek azt mondjuk, nincs "lelke", azaz "lelketlen"......mégis elszáll halála után belőle az a bizonyos 21 gramm.../visszaértem a kiindulási ponthoz.../
Én személy szerint jobban szeretem a "lelketlen" állatokat, mint a "lelketlen" embereket....!:(
Globálisan most nem gondoltam bele a témába...:)