Szívemben szúrt sebbel
Érkeztem,
Ördög tudja, vagy tán
Az Isten jobban, hogy valóban
vétkeztem-e.
Talán csak rosszkor,
rossz helyre tett le
az időgép,
amiben átmenetileg-
benne felejtettek.
Égett a szemem, s
A lelkem még jobban,
Mikor felébredtem,
járni sem tudtam,
Én mégis elindultam.
Láncaim kötötték lábam,
Kezemen selyemkendő,
Szemfedőm a sötét éj volt
S néha elestem.
Mint az ijedt vad, kinek az
Árok szélén villan a szeme,
-Együtt érzek vele,
Ő jobban fél,
de él,-
hát együtt nem vérzek.
Egyedül futok, rohanok,
A szél elkeni arcomon
A könnyeket, iszonyatos
A csend, vagy a zaj, ami túl nagy?
Beszélni még nem tudok,
De kiköptem már a homokot,
Mit a számba tömtek
Azok, akik nem értették szavaim.
Egy pillanat, hangok, fények-
Valaki itt maradt,
Valaki elment.
S ha keresztre feszítve,
Eszemet veszítve vonyítanék,
Sem értenék,
Miért nem ellenkezem.
Soha nem vétkezem,
Dobjanak rám követ,
Űzzenek tüzes karikán át,
Sosem hallják tőlem
A panasz szavát-
Túlélő vagyok
.…és Senki.
Hozzászólások
Senkinek lenni jó! Szabadságot adó állapot.
... Senkinek lenni nem jó..., a Senki nem tartozik sehová...
A szabadság pedig csak akkor érték, ha érvényesíthető.
A túlélés tanulható...
Kényszerhelyzetekben jövünk rá a mikéntekre.
... A túlélés - sajnos - nem csak rajtunk múlik... Hiába tudjuk, hogyan kell(ene) hidat építeni, hogy az életet jelentő túlsó partra kerüljünk, ha nincs hozzá szeg, kalapács, oszlop, és palló...
Kedves Ada! Inspiráló versed ezeket a gondolatokat ajándékozták nekem, köszönöm!
Fórum-témaként is feltetted a nagy kérdést, kit, mi, mikor, és mire inspirált már.
Válaszom oda is szól. Te, most, és gondolkodásra késztettél! Ezt is köszönöm!
Szeretettel olvastalak, Erzsi.:)