A kicsi fehér ház szinte elvész a többi családiház között, tán nincs is ilyen már ebben a városban, csoda, hogy még áll, nem bontották le. Csak azért lehet ez, mert a telek is olyan apróka, hogy senki nem lát benne fantáziát mit lehetne a helyére építeni. Ablakai olyan régifélék, redőny helyett zsalu takarja el a bentieket a kíváncsi szemek elől. A kerítése fából van, nem ma készült, de látszik rajta, hogy értette a dolgát az, akinek a keze munkája. A kaput zárva tartják, mit lehet tudni, hogy a mai világban miféle idegenek akarnak bemenni, félni kell, vigyázni, mert hamar pórul járhat az ember.Takaros az udvar, meg kell hagyni. A virágok között két paradicsom bokor piroslik a sok terméstől, odébb egy pad várja a bentieket, sokszor ücsörögnek itt, nézelődnek, beszélgetnek, máskor meg nagyokat hallgatnak. Rend van, s ezt a rendet egy kutya vigyázza, keverék, nagy fülei kicsit idétlenné teszik, de tekintélyét ez nem csorbítja a macskák előtt.Mert macskák is élnek itt, négyen összesen. Három közülük idén született meglepetésként Róza néninek és János bácsinak, akik éppen a reggeli teájukat kortyolgatják egy szelet kenyérrel, az orvosságot éhgyomorra nem lehet bevenni. Aztán jön az öltözködés. Róza néni haja a válláig ér, igaz már nem barna hanem ősz, de szép kontyba lehet fésülni így is. Kék, fehér virágos vászonruhája pont jó lesz, meleget ígértek mára. Férjének is egy könnyű, rövidujjas inget készít ki a szürke nadrághoz.- Míg elkészülsz, adok enni az állatoknak.- Rendben Rózám - szól ki a fürdőszobából János bácsi, bororotvapamaccsal a kezében. Fiatal legény kora óta minden reggel megborotválkozott, nem hiúságból, így érezte jól magát, s mióta elvette Rózát feleségül, megszokta, hogy asszonya készíti ki neki aznapi ruháját.- Mirci, hát te miért nem akarsz enni? No hát, kortyolj párat ebből a tejecskéből, különben hogy tudod megetetni a kicsiket?Behallatszik a szobába Róza néni hangja, mindig beszélget az állatokkal, mintha a gyerekei lennének. Nekik sajnos nem született, pedig nagyon vártak egy babára mindketten. Nem okolnak senkit, ezt adta a sors, így is tisztelik, szeretik egymást több, mint ötven éve.- Kész vagyok Rózám! Buksinak is adtál?- Igen, a maradék főzeléket, már meg is ette. Ó, János! Félregomboltad az inged. Gyere, megigazítom! - pillant Róza néni az urára, aki ott áll mellette, s hagyja, hogy az apró kezek megjavítsák az elrontott gombolást.- No, kész vagy! Mehetünk ha úgy gondolod, hozom a kosarat, meg az éthordót.Gondosan bezárják a házat, majd a kaput, s egymásba karolva indulnak is. Odafelé mindig Róza néni viszi a kosarat, hazafelé János bácsi.Lassan sétálnak, idejük van bőven, szeretnek nézelődni. Mindig találnak valami újdonságot a megszokott úton, hol egy virág nyílik ki, ami előző nap még csak bimbózott, hol egy ismerőssel találkoznak, hol egy kisgyerek ugrándozik velük szemben, vagy a fecskék készülődését figyelhetik, akik a villanydróton hangosan csivitelnek.- János. Érzed ezt az illatot?- Mire gondolsz Rózám?- Szőlőillatot érzek!- Miket beszélsz? Igaz, hogy kertvárosban lakunk, de nincsenek itt szőlősgazdák. Álmodozol Rózám!- Csak nevess ki nyugodtan, én akkor is érzem!- Jól van na, elhiszem, ne duzzogj már! Óh Rózám, amikor még megtermeltük az asztalravalót a saját kertünkben! Lehetett dolgozni vele, de megérte! Az volt a jó világ! Csak beültünk a Trabantba, és mentünk ki a kertbe, vetegetni, kapálni, ezt-azt, amit kellett. Emlékszel?- Szőlőnk is volt, finom ropogós, édes! Még most is érzem az ízét.- Tudod mit? Ültetünk oda a pad mellé, biztosan tudunk valahol szerezni egy vesszőt.- János, de jól kitaláltad!- Majd felfuttatjuk, árnyékot is ad.Aztán csak baktatnak, elmerülve az emlékekben. János bácsi töri meg a csendet.- Hogy szeretnéd? Előbb menjünk el az ebédért, vagy a boltba?- Szerintem előbb vegyük meg a kenyeret, még korán van, hogy a menzára menjünk, majd visszafelé.Működik a városban egy konyha, ahol az időseknek, rászorultaknak osztanak ebédet, megfizethető áron. Mióta tagjai az Idősek Klubjának még olcsóbban fizethetnek be, ezért onnan hozzák mindennap, kivétel a vasárnap, akkor Róza főz.A boltban csak a szokásos dolgokat rakják a kosárba, fél kiló kenyér, fél liter tej, kettő kifli, egy kis felvágott.- Nem megyünk be a piacra is?- Ha akarod Rózám, miért ne!A piac csak pár lépésre van a bolttól, nem nagy piac, az bent van a város belsejében, de itt is sok mindent lehet kapni.- Nézd, olcsóbb lett a krumpli, de az most van otthon. A paprika is igazán szép. Vegyünk.- Kettő darabot legyen szíves! - szól az eladóhoz Róza néni.- Száz forint lesz.- Köszönöm! - fizet, majd a férjéhez fordul: - Még jó, hogy nem vettem többet, milyen drága!- Róza, nézd csak, ott a szőlő!S valóban. Ott mosolyog, kívántatja magát az a sok finom gyümölcs hatalmas fürtökben. Róza néni és János bácsi csak áll, és nézi, mintha a szemükkel is tudnának csemegézni.- Tessék csak közelebb - mosolyog rájuk a fiatal eladólány.- Ó, köszönjük, mi csak nézelődünk - szól János bácsi.- Meg is lehet kóstolni ám! Aztán eldöntik, hogy vesznek-e belőle.- Tudja kedves, szívesen vennénk, mert már így is látszik, hogy nagyon finom, csak sajnos nem hoztunk elég pénzt magunkkal.- Semmi baj! Csak jöjjenek, itt egy-egy fürtöcske. Majd jönnek még erre, én meg mindennap itt vagyok. - mosolyog ismét a lány, s közben valami ismerős érzés kezdi melengetni ott belül, olyan, amit már nagyon régen érzett.- Tényleg? Szabad?- Csak bátran. Nem bánják meg, én is szeretem. Tudják még a nagyapám és a nagyanyám ültette, sokat segítettem nekik mikor gyerek voltam. Sajnos már nem élnek, de rám hagyták a "hegyet", ők csak így nevezték... Az volt az életük.Mire ezt elmeséli elfogy a fürt szőlő, aminél zamatosabb nem termett még az egész földön.A délutáni szunyókálás után Róza néniék már a padon üldögélnek otthon.- Ez a mai ebéd megállta a helyét. A borsólevest kicsit jobban fűszerezném, de a paprikás krumpli tényleg pont olyan, mintha én főztem volna. Neked hogy ízlett?- Ó, Róza, te azért sokkal jobban főztél mindig! De jól laktam, ez a lényeg. Ne felejtsük el, este megöntözni a virágokat, rég esett az eső.- Én is gondoltam rá. Az őszirózsa igazán szép lett.- Nekem is tetszik.- Buksi, hagyd már békén a Mircit! Most fontosabb dolga van, mint veled játszani! - korholja szelíden Róza néni a kutyát, aki szót is fogad, letelepszik a pad mellé a szokott helyére.- Rózám, az a szőlő. Az igazán finom volt.- Igen János, ennél édesebbet még nem ettem.Aztán már csak hallgatnak, de mindketten tudják, hogy a másik is arra a lányra gondol, arra a mosolyra, ami eztán már mindig eszükbe fog jutni minden egyes szőlőszemről.
Hozzászólások
Grat!