SZÉPIRODALOM

                                           1

Én bosszantalak, te bosszantasz… hogy honnan nézzük a kérdést ez a lényeg. Az állami hatóság vagy a szegény polgár szemszögéből.

A hatóság, – egy rongyos ingbe burkolt rendőr, fején egy kékre festett, amerikai adományból származó acél sisak nagy fehér PS monogrammal, mint post scriptum, foltozott civil nadrágban s egy piszkos zoknival fekete, magas sarkú spanyol torreádor cipőben. Íme a bosszantó.

És a szegény colon vadonatúj Fordjában gurul negyvennel óránként – az esős évszakban pataknak és a szárazban egy kiszáradt folyó elhanyagolt fenekének tűnő iszonyatos úton, – szigorúan betartva a motor bejáratási szabályait. Íme a bosszantott:

A rendőr fütyül. Mert van egy fütyülője is, egy pár acél bilincs és egy spárgával összekötött fabot.

A szegény gyarmatos megáll.

– Mi van főnök ? kérdezi kedvesen és megpróbál barnulni, hogy elfelejtsék, hogy fehérnek született.

– He, volt a PS intelligens válasza.

– Aha, nem ért franciául, állapítja meg a kliens és arca egyre barnul.

« Nini chef ?» kérdezi a helyi szvahili nyelven és rögtön kap választ.

– Füstöl !

– Mi ? Kiált fel és meglepetten néz körül, de nem lát semmi mást mint az omladozó benszülött kunyhókból kinővő elefánt füvet.

– Motocari, válaszol a PS ami azt jelenti: a gépkocsi.

– Az autó ? Hól ? Mi ? És a kocsiból kiugorva elvörösödik minden erőfeszítés nélkül. Persze semmit sem lát, a kocsi nem ég.

« Teljesen zavart a pasas, dörmögi, de szelíden kérdezi: mi füstöl ?

– Ott, és a PS kampós ujjait a kipufogóra szegezi, ahonnan – az igazat megvallva – egy átlátszó, éterikus füst száll ki a motor lassú ritmusára.

– Semmi baj öregem, vigyorog a fehér. Ez normális!

– Füstöl, állapítja meg újra a rendek őre és egyik zsebéből egy noteszt vesz elő és egy bic-et kér és várakozik. A fehér nem érti, hogy mire várnak és csökönyösen ismétli: Ez jó, füstölnie kell!

– Büdös, mondja a PS. Közben mellettük csörömpölve ballag egy teherautó spárgával felkötött fél sárhányóval; lámpáját valahol Paris és a Marne között veszítette el az első világháborúban. A motorház nyitva és az egyetlen éppen maradt sárhányón ülve egy jóember önti tölcséren keresztül egy demizsonból a hűtővizet. És ez a teherautó csörömpöl, füstöl és valóban büdös.

A PS nem hal és nem lát és nem érez semmit. Teljesen idióta és a noteszt nyújtja, amit a fehér ösztönösen elvesz átnyújtva személyi igazolványát.

A PS átveszi az igazolványt és fordítva olvassa teljesen üres és vérbebordult tekintettel.

– Jó, és visszaveszi a noteszt visszaadva az igazolványt. Ötezer frankra ítéllek.

– Te nem ítélhetsz el engem.

– Igen, köszönöm. Én ítélhetek.

– Merci, – és a fehér megértette, hogy épp olyan idióta lett, mint a többiek az örökös köszönöm és jóestékkel és a többi négerséggel.

« Neked nincs jogod ! »

– Fizetsz ?

– Nem fizetek. Ok ?

– Merci. Akkor adj négyezret !

– Arról szó sem lehet. Ötven frank !

– Jó, száz. Téged elitéltek. Gépkocsi füstöl !

– Nem, itt van ötven, és nyújt egy összegyűrt ötvenest mert végre megértette a dolgokat.

– Merci Papa, – modja a PS.

– Merci et bonsoir.

A fehér elindul a füstölő autóval megszabadulva aprópénzétől és a PS boldogan folytatja ellenőrző útját mert sikerült felbosszantani egy muzungut (fehéret) reggel nyolckor. És ez igy folytatódik. Én bosszantalak, te bosszantasz…és mindenki elégedett.

                                               * * *