Amikor elege lesz holnapból, mából,
Menekülne csak a világtól,
Kedves épp szivárvány ívén táncol,
Felejtődnek esős-esernyős gondok,
Verebekhez ülnek majd a galambok,
Édes bokája derengve fénylik,
Csak bújnak, szállnak egész az égig,
Kopogtatnak a mennyország kapuján,
Beengedi őket majd akkor valaki talán…
Hozzászólások
Kedves Erika. köszönöm hozzászólásod.
Lótuszunk hozzászólását olvasva másképp látom, olvasom szép versed!
Felejtetted velem az esős- esernyős gondokat!
Szépséges tavaszi képek, szeretem őket!
Drága Virág!
Te ismered a mosolyát...
ölellek:
time
Kedves Éva!
Köszönöm, hogy olvastál, és csak lenne igazad!
time
Kedves "tokio170"!
Köszönöm, hogy olvastál.
Drága Time...
Amikor Gyöngyödhöz eljut ez a gyönyörű sóhajtás, mosolyog majd egy halványat - ahogy csak Ő tud mosolyogni -, és azt mondja, hogy nem szabad menekülni...
... Ha egykor be szeretnénk jutni azon a kapun..., akkor nem futamodhatunk meg itt lent semmitől.
Nagyon szép ez a versed..., de nagyon fájt olvasnom.
Ölellek szeretettel, Lótusz.
(ha más nem a szivárvány...)
Reménykedjünk. Szép gondolatok:)
Ahol nagy a szükség, közel a segítség - tartja a mondás. Reménykedjünk, hogy ez mindig így lesz!
Gratula + nagy pacsi!
Gyöngyömnek