Hasztalan bíbelődsz dedukciókkal.
Mi módon préselhetnél vissza három
tubusba akár csak eggyel több színt is?
Konstruált sosem lesz elég eleven.
Fényűzés kímélni érzékeid — ha
ritkábban siklanál át részleteken,
tudnád, hogy előre jelzik az irányt,
hol kapcsolódhatsz be az áramlásba.
A torkolathoz tartva már útközben
is megtapasztalható a végtelen.
Hozzászólások
Kedves Erzsi, nagyon köszönöm soraidat!
"útközben is megtapasztalható a végtelen"
Nekem ma ezt üzeni versed kedves Tibor!
Fontos, és megnyugtató üzenet ez. Hisz a legtöbb időt nem itt, vagy ott, hanem útközben töltjük el.
És tudni, hogy részei vagyunk egy nagy egésznek, ... miközben nincs is az a bizonyos nagy egész, hisz minden végtelen..., nos, erről jobb tudni, amikor elindulunk, és célt keresve útra kelünk.
Szeretettel gratulálok, viszem magammal gondolataidat, és ölellek, Erzsi.:)
Köszönöm a hozzászólást és a kérdést, Ilona-Ibolya!
A kinyomott festék (a szólásként előforduló fogkrém analógiájára) tubusba való visszapréselése lenne a kép.
A tubusok száma pedig azért három, mert minden szín előállítható három alapszínből.
A valóság végtelen színbőségét az alapszínekből levezetni/magyarázni/megérteni -- a szerzői olvasat szerint ez lenne a dedukció, amely már a negyedik (eggyel több) szín esetében is művibb/halaványabb és főleg macerásabb, mint a valóság totalitásának érzéki megtapasztalása.
De lehet, hogy ez az egész tubusos--színes analógia túlmagyarázás és a két sor tényleg felesleges; a szöveg születésekor mindenesetre hasznos szolgálatot tettek, mert ezek vezettek el az utánuk következőkhöz.
Húúú, ez mély, üt, hat.
a második és harmadik sort nem tudom a helyére tenni: miért három tubus, mi a még egy szín, és miért a préselés, mert az már művelet, az nem dedukció?
Nekem ez a két sor nélkül is kerek.
Kedves Éva, nagyon köszönöm a bekejegyzést!
Mély filozófiai igazság. A részletekben megbúvó lehetőségek mellett elmenni vétek...különösen, ha ott az angyalunk.