Ez az oldal cookie-kat használ a jobb felhasználói élmény érdekében. A webhely böngészésének folytatásával elfogadja a Cookie -irányelveket.
Számtalan alkonyati szennybe botlok,
falakat mászó íves plakátokba,
titkukon millió kérdőjel fodrok,
mind részleteit veszített műhiba.
Sugaras csillagokért kapaszkodnak,
kabátjuk mélyén fullasztó nőszirom,
hátuk mögött meztelenek a talpak,
álmukban tompán folydogál az idom.
Unottan rezgetik vizes szárnyukat,
fejüket bután a fény felé szegzik,
nyelvükön gyantából kovácsolt lakat,
lelkük a hón alatt csendesen vérzik.
A művészetek szerelmese vagyok, Debrecenből. A tapinthatón túli világ mögött rejtőzködő „valóságot” álmodom papírra. Papírra, ami többnyire már nem is az, csupán fény, s annak hiánya. A Magyar Írói Akadémia szépírói mesterkurzusának hallgatójaként, Irodalmi és alkalmazott írói referens diplomát szereztem. A Héttorony irodalmi magazin főszerkesztője vagyok 2007 óta. Az írásaim számos antológiában, és több saját kötetben olvashatóak. Köszönöm, hogy a 4 Dimenzió Online csapata befogadott.
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Hozzászólások
Az esti utcaképed szemléletesen adja vissza a piacgazdaság "diszkrét báját", illetve az igények, a kínálat, a remények és a valóság természetellenes egyensúlyát. Kár, hogy idehaza csupán eddig jutottunk Krisztus után, 2025-ben.
Gratulálok különleges hangulatú versedhez!
Valóban, ilyen torz benyomások érnek bennünket úton-útfélen az Úr évében. No, de mit tudunk tenni? Kérdezi valaki a véleményünk? Honapután már kábultakkal teli önvezető autók fognak veszélyeztetni, a törvénykezés viszont évekkel el lesz maradva hasonlóan, mint az e-rollerek esetében.
Utcaképed egyáltalán nem szürreális látvány, megvan a súlyos valóságértéke.
Fogadd elismerésem!
Kedves Margit!
Köszönöm szépen, hogy bekukkantottál hozzám, és fejtegetted a soraimba csempészett üzeneteimet !
Kedves Attila!
Rendkívül mély és komplex a versed, tele van gazdag képekkel és gondolatokkal. Az alkonyati szenny, a plakátok, a kérdőjelek, és a csillagok mind metaforikus jelentőséggel bírnak, és az emberi létezés különböző aspektusaira utalnak. A képekben megjelenik a vágyakozás, a reménytelenség, a küzdelem és a belső vívódás.
A második versszak különösen erőteljes, ahogy a sugaras csillagokért való kapaszkodást és a fullasztó nősziromot ábrázolod. Az álom és az idom tompa folydogálása szintén mélyen szimbolikus, és az emberi lélek belső világát tükrözi.
A harmadik versszakban megjelenő képek, mint a vizes szárnyak rezgetése, a fény felé szegzett fejek és a gyantából kovácsolt lakat mind olyan erőteljes metaforák, amelyek az emberi küzdelem és reménytelenség kifejezői. A vers zárósorai igen megindítóak, ahogy a lelket csendesen vérzőnek ábrázolod.
Köszönöm az élményt!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm szépen az igényes elemzést, és nem mellékesen, a piedesztálra való emelést. :)
Köszönöm szépen , László a fejtegetésed, telitalálat. :)
A városi utcák képét ma már túlzottan befolyásolja, és eltorzítja a felesleges reklámáradat. A semmitmondó, unott modellek - az érdeklődés nélkül elsiető emberek feje fölött - egekbe vágynak. Jómagam régóta nem veszek olyan terméket, amit plakáton tolnak. A gátlástalan dömpingre előbb-utóbb kifejlődik az emberek speciális immunrendszere. Szuggesztíven ábrázolod napjaink törtető tendenciáit.
Gratula + ötös pacsi!