Felsír rácsos kiságyában az ősz,
a hideg felzabálja a várost.
A régi kabátom elszakadt,
az újak a fizetésnapot várják.
Örököltem egy jó-lesz-még-szekrényt,
megszolgált ruhák idősotthonát,
a mélyéről előkerül egy füstszagú,
kopott-foltozott bársonykabát.
Didergő emberalakok az utcán,
nincstelen időmilliomosok
és elkeseredett örömlányok.
A dohánybolt előtt ácsorogva
ritkuló hajamat hátrasimítom,
nosztalgia a bozontos időkre.
Kezem a kabátzsebben melegedik,
s miközben a kirakatban pózoló
cigaretta illatáról hallucinálok,
beleakad egy fél doboz Kossuth.
Hozzászólások
Köszönöm!
Hja kérem, elrohannak azok a bozontos idők. :)
A nosztalgia maradhat, a mezítlábas mérget azonban érdemes a kukába helyezni.
Megkapó hangulatú vers, gratulálok!
high five!
Jó néhány éve én is ezt tettem... Mindent kitaláltam, hogyan gyújthatnék rá. Mindenesetre ennyire nosztalgikusan azért sosem sikeredett.
Még hogy "beleakad egy fél doboz Kossuth"... :D
Gratula + ötös pacsi!