Ma éjjel ismét nem aludtam,
beszippantott a net eseményhorizontja.
Erről a sötét mezsgyéről nehéz visszatérni,
a gravitáció itt olyannyira erős, nem enged elszökni.
Ezt a vonzerőt csupán a felkelő nap fénye oldja fel,
vagy amikor felhangzik Földim síri hangja a folyosón:
– Már fél hat van, szépen jöttél megint aludni. –
A spájzban most is égve hagytad a villanyt!
Tényleg, akartam enni egy banánt is –
gondoltam, még visszamegyek,
ám mire leforráztam a teát, elfelejtettem.
A tea persze teljesen kihűlt, arról is megfeledkeztem.
Jó lesz az hidegen, kemény, kattogós keksszel,
az egészet megiszom a kedvenc rókásbögrémből.
Réseken már beszűrődik a fény, ideje felhúzom a redőnyöket,
nehogy megelőzzön a szomszéd, és levonja a konzekvenciát:
megint elpunnyadtak a tohonya, városi nyuggerek!
Az óriás, izzó vasgolyó állapotában leledző nap épphogy
kibukkan a hátsó kert felőli oldalon egy ócska nádtető mögül.
Révülten nyugtázom: még egymilliárd év,
és elpárologtatja légkörünket ez a fenenagy fenevad.
Most viszont igencsak cidrizős hideg van, mínusz 12 fok,
a kopár kertre vastag zúzmaralepel terül.
Elmerengek, mennyi-mennyi álmodó ásnivaló…
Ásítás, tea, ásítás, keksz, ásítás-tea, ásítás-keksz…
Irány a fürdőszoba fogmosás, arcmosás, aztán gyerünk aludni.
Mindjárt március, kezdődik a kertelés – ásás, palántázás, gyomirtás.
Nem lehet mindig a nettel éjszakázni, sem folyton az éjszakával netezni!
Alkotói biográfia: Czinege László
1973-ban jelentek meg első írásai a középiskolai újságban, ennek ellenére csak 2006-tól kezdett publikálni ismét tokio170 nicknéven az interneten. Az első időszakban csupán írásokat – verseket, novellákat, publicisztikákat – közölt, majd valamivel később megosztotta fotóit is. Alkotásaiban az emberi kapcsolatok, az érzelmek, illetve a csodálatos és megunhatatlan természet aprólékos bemutatása mellett, gyakran találkozhatunk a közéleti gondok, a társadalmi problémák megjelenítésével, ezen belül pedig a lelkiismeretesség alapkérdésével, illetve a becsületesség, a harácsolás, valamint az igaz és a hamis dolgok szembeállításával.
Mondandója néha (már a címében is) többértelmű, esetleg kellően humoros, ami segíthet a téma körüli gondolatok apró ereinek csermellyé szélesítésében.
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Interjú tabuk nélkül 7. / Online beszélgetés főszerkesztőnkkel, Czinege Lászlóval
Márkus Míra publikálta: május 11, 2019, 10:00, Online beszélgetés
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Témák címkék szerint
- szépírások (464)
- vers (281)
- versek (104)
- tokio170 (76)
- novella (76)
- próza (74)
- líra (74)
- olvasnivaló (59)
- szépirodalom (47)
- czinege lászló író (34)
Havi archívum
2025
- március (11)
- február (8)
- január (18)
2024
- december (19)
- november (9)
- október (7)
- szeptember (8)
- augusztus (5)
- július (4)
- június (8)
- május (10)
- április (10)
- március (5)
- február (8)
- január (1)
2023
- december (7)
- november (1)
- október (2)
- szeptember (3)
- július (2)
- június (4)
- május (2)
- április (5)
- március (6)
- február (8)
- január (8)
2022
- november (2)
- október (2)
- június (1)
- május (1)
- április (3)
- március (1)
2021
- december (1)
- november (2)
2020
- augusztus (1)
- június (2)
- április (2)
2019
- december (1)
- május (1)
- január (3)
2018
- december (1)
- november (6)
- október (1)
2017
- június (1)
- április (1)
2016
- december (2)
- szeptember (1)
- április (3)
- január (3)
2015
- december (5)
- szeptember (1)
- augusztus (1)
- május (10)
2014
- október (1)
- szeptember (1)
- augusztus (6)
- július (1)
- június (6)
- május (7)
- április (6)
- március (13)
- február (13)
- január (7)
2013
- december (6)
- november (7)
- október (15)
- szeptember (7)
- augusztus (9)
- július (4)
- június (5)
- május (6)
- április (12)
- március (19)
- február (3)
- január (9)
2012
- december (15)
- november (10)
- október (14)
- szeptember (24)
- augusztus (17)
- július (8)
- június (10)
- május (18)
- április (30)
- március (24)
- február (27)
- január (27)
2011
- december (22)
- november (41)
- október (23)
- szeptember (41)
- augusztus (30)
- július (41)
- június (20)
- május (16)
- április (12)
- március (14)
- február (25)
- január (41)
2010
- december (16)
- november (10)
- október (13)
- szeptember (32)
- augusztus (8)
- július (12)
- június (13)
- május (17)
- április (31)
- március (22)
- február (26)
- január (48)
2009
- december (36)
- november (55)
- október (43)
- szeptember (21)
Hozzászólások
Kicsit elmerengtem én is az éjszakán. Néha úgy éreztem, számomra mintha akkor kezdődne a nap. A nappal pedig a lényegtlen, csak a muszáj.
Aztán hajnali 3, fél 4 felé mindig be kellett fejezni, a másnapi feladatok miatt. Rengeteg szép egyben szomorú emlék fűzödik az éjszakázásaimhoz.
Nem beszélve, a közel 100 prózám is szinte mind éjjel született.
És jól mondod, magány. De számomra melankólia is, mert nem igazán jó, mivel mégis csak pihenésre való, de mégsem akar az ember szabadulni belőle.
Akik éjjel dolgoznak, azok szerint is különleges. Amikor mások aludni mennek, akkor belevetni magunkat a munkába! Ilyenformán is ismerős számomra.
Amikor az első reggeli madarak megszólalnak, tudjuk már, hogy lassan megpihenhetünk. Reggel kicsit mindig hősnek érzetem magam, mert magamra voltam utalva, sokszor nem volt segítség. És mindig bizonyítanom kellett.
De ma már nem éjszakázom. Nekem már legalább tíz óra alvás kell, hogy ne legyek fáradt.
Jót írtál, Laci!
Örülök, hogy átérzed egy régi motoros kalézolásait az éjszakában. Számomra fontos, hogy ne zavarjon meg semmi, amikor a gondolataimat próbálom lejegyezni. Ezért kedvelem az éjszai magányt, amikor írok. Mostanában sajnos ehhez az is hozzájárul (azért iszom a teát és eszem a kekszet), hogy probléma van az emésztésemmel. Azt hiszem 13 év után ideje lesz a háziorvost felkeresnem.
Köszönöm a reagálásod és a véleményed!
László, visszarepítettél több mint ötven évvel ezelőtti helyzetbe. Kinyílt a szobám ajtaja, és apám szólt be hozzám csodálkozó hangon – Miért keltél ilyen korán, ma vasárnap van, nem kell munkába menned. Letettem a könyvet amit éppen olvastam, és mentegetőzve mondtam – Máskor is ilyenkor kelek, csak a megszokás… Nem árultam el, hogy egész éjjel égett a villany nálam, és egyszer se tettem le a könyvet estéli tíz óta.
Aki egyszer rákapott az éjszakázásra, az nehezen mond le a csend és a magány megnyugtató varázsáról. Jómagam ráadásul harminc éven keresztül az éjszakában dolgoztam, ezért időnként nagy nosztalgiával csöppenek vissza fiatalkori életem ama emlékezetes ciklusába. Talán úgy vélem, olyankor visszautazom az időben, és közelebb kerülök a 80-as, 90-es évek, valamint az ezredforduló számomra meghatározó, különös világához.
Köszönöm, hogy elolvastad kötetlen, éjszakai poémámat és reagáltál kedves Károly!