Ásítás-tea, ásítás-keksz

Ma éjjel ismét nem aludtam,
beszippantott a net eseményhorizontja.
Erről a sötét mezsgyéről nehéz visszatérni,
a gravitáció itt olyannyira erős, nem enged elszökni.
Ezt a vonzerőt csupán a felkelő nap fénye oldja fel,
vagy amikor felhangzik Földim síri hangja a folyosón:
– Már fél hat van, szépen jöttél megint az ágyba,
a spájzban most is égve hagytad a villanyt!
Tényleg, akartam enni egy banánt is –
gondoltam, még visszamegyek,
ám mire leforráztam a teát, elfelejtettem.
A tea persze teljesen kihűlt, arról is megfeledkeztem.
Jó lesz az hidegen, kemény, kattogós keksszel,
az egészet megiszom a kedvenc rókás bögrémből.

Réseken már beszűrődik a fény, ideje felhúznom a redőnyöket,
nehogy megelőzzön a szomszéd, és levonja a konzekvenciát:
megint elpunnyadtak a tohonya, városi nyuggerek!
Nap még csak egy óriás, izzó vasgolyó, amint épphogy
kibukkan a hátsó kert felőli oldalon egy ócska nádtető mögül.
Révülten nyugtázom: még egymilliárd év,
és elpárologtatja légkörünket ez a fenenagy fenevad.
Most viszont igencsak cidrizős hideg van, mínusz 12 fok,
a kopár kertre vastag zúzmaralepel terül.
Elmerengek, mennyi-mennyi álmodó ásnivaló.

Ásítás, tea, ásítás, keksz, ásítás-tea, ásítás-keksz…
Irány a fürdőszoba: fogmosás, arcmosás, aztán gyerünk aludni.
Mindjárt március, kezdődik a kertelés – ásás, palántázás, gyomirtás.
Nem lehet mindig a nettel éjszakázni, sem folyton az éjszakával netezni!

Hozzászólások

KRITIKUS

Kovács László október 11, 2026 2:36

★

★

★

★

★

★ ★ ★ ★ ★

Szabadversed kiváló ritmusú, fanyar humorú modern életkép, amely a profán hétköznapiság és a kozmikus távlatok feszültségére épül.

1. A regiszterek kontrasztja és az atmoszféra
A vers legnagyobb erénye az a belső dinamika, amely a tudományos-fantasztikus szakzsargon (eseményhorizont, gravitáció, elpárolgó légkör) és a nagyon is földhözragadt, otthonos mikrorealizmus (spájzvillany, banán, kattogós keksz, rókás bögre) között feszül. Ez a kettősség nem kioltja, hanem felerősíti egymást: az internetfüggőség és az álmatlanság modern magánya egyszerre kap tőle kozmikus súlyt és önironikus, esendő jelleget.

2. A megfigyelés pontossága és a nyelvi sűrítettség
A második szakasz indítása („Nap még csak egy óriás, izzó vasgolyó, amint épphogy...”) zseniálisan ragadja meg a pillanat átmenetiségét. A „még csak” módosítószó beemelésével tökéletesen érzékelhetővé válik a hajnal múlandósága és a látvány időlegessége. A kép megszabadult minden körülíró nehézkességtől, így a vizuális élmény közvetlenül és tisztán hat az olvasóra.

3. Az élőbeszéd és a belső monológ egyensúlya
Az első szakasz közepén a folyosóról behallatszó korholás egyetlen, természetes beszédíves monológgá olvad össze, ami rendkívül életszerűvé teszi a jelenetet. Kifejezetten jó stílusérzékre vall a „megint az ágyba” fordulat alkalmazása a korábbi verzió helyett, hiszen ez pontosan megőrzi a cselekvés jelen idejét, és logikailag is előkészíti a későbbi, fürdőszobai rituálét.

4. Ritmika és lezárás
A szabadvers lüktetése természetes, a gondolatjelek és a kettőspont használata pontosan ott lassítja le a ritmust, ahol a fáradt, hajnali mozdulatok megkívánják. Az utolsó sor zenei kiazmusa („net-éjszaka / éjszaka-net”) pedig tökéletes csattanóként és formai keretként zárja le a belső vívódást.

Összességében egy nagyon hiteles, vizuális és arányos mű született, amely sallangmentesen, tisztán mutatja meg egyedi látásmódod.
FŐSZERKESZTŐ

Czinege László március 8, 2026 22:11

Egykori állandó éjszakásként, gyakran csodáltam meg a hajnal szépségét. Az eufóriába hajló állapot ilyenkor nem kedvezett a nyugodt elalvásnak. Ebben a versemben még visszatér a régi beidgződés. Mára viszont már "megjavultam".
Köszönöm a reagálásod és, hogy kedveled az alkotói hitvallásom.
Ezt a választ törölték.
- FŐSZERKESZTŐ
  
  Czinege László február 24, 2025 2:18
  
  Örülök, hogy átérzed egy régi motoros kalézolásait az éjszakában. Számomra fontos, hogy ne zavarjon meg semmi, amikor a gondolataimat próbálom lejegyezni. Ezért kedvelem az éjszai magányt, amikor írok. Mostanában sajnos ehhez az is hozzájárul (azért iszom a teát és eszem a kekszet), hogy probléma van az emésztésemmel. Azt hiszem 13 év után ideje lesz a háziorvost felkeresnem.
  Köszönöm a reagálásod és a véleményed!
ALKOTÓ

Kovács Károly február 20, 2025 20:36

László, visszarepítettél több mint ötven évvel ezelőtti helyzetbe. Kinyílt a szobám ajtaja, és apám szólt be hozzám csodálkozó hangon – Miért keltél ilyen korán, ma vasárnap van, nem kell munkába menned. Letettem a könyvet amit éppen olvastam, és mentegetőzve mondtam – Máskor is ilyenkor kelek, csak a megszokás… Nem árultam el, hogy egész éjjel égett a villany nálam, és egyszer se tettem le a könyvet estéli tíz óta.
- FŐSZERKESZTŐ
  
  Czinege László > Kovács Károly február 21, 2025 5:04
  
  Aki egyszer rákapott az éjszakázásra, az nehezen mond le a csend és a magány megnyugtató varázsáról. Jómagam ráadásul harminc éven keresztül az éjszakában dolgoztam, ezért időnként nagy nosztalgiával csöppenek vissza fiatalkori életem ama emlékezetes ciklusába. Talán úgy vélem, olyankor visszautazom az időben, és közelebb kerülök a 80-as, 90-es évek, valamint az ezredforduló számomra meghatározó, különös világához.
  Köszönöm, hogy elolvastad kötetlen, éjszakai poémámat és reagáltál kedves Károly!

SZÉPIRODALOM