Kiveszem egy perce a fülhallgatót,
hagyom hogy belémigya magát
az elavult város zenéje,
ahogy a kereplő teherautók ritmusára
szólózik a nyikorgó villamos,
és vén koldus vokálozik
egy korhadó fapadon.
Elavult város Budapest,
megőrzi a nyomod a lehullott vakolatban,
a járdákra mosott sárban,
tenyered, ahogy a piszkos falnak dőlve
akaratlanul megtisztogatod.
Elavult város ez a Budapest,
és keresztül vágja egy zöld folyam,
beteg a Duna, penészes, fekélyes,
urbánus szemét karistolja az alját.
Omlásveszélyt jelző szalagok,
kátyúk, vizeletszagú aluljárók,
Budapest elavult város.
A kiemelkedett házakat,
mint röghegyeket,
az idő tömzsi ujjaival
morzsolgatja zavartalanul.
Levesz egy-egy darabot,
és a törmeléket
a kőmadarak elé szórja.
Hozzászólások
nem a kedvenc városom :) láttatós vers, tetszett.
Egyre fogy a főváros lakossága, és ez sok mindent sejtet. Aki sokat járja a budapesti utcákat, az gyakran fedez fel hanyagságot. A divatosan lezser patópálizmus mellett imitt-amott az extrém magamutogatást is észre lehet venni. Mindezzel együtt azonban tényleg elavult a fővárosunk, pedig a peremkerületeket még nem is veséztük ki.
Gratula + ötös pacsi!
Kedves Péter!
Szemléletes képekkel festetted meg - minden érzékszervünket megdolgoztatva - fővárosunk mai arcát.
Jó ez a vers!
... De Budapestet én nem (csak) ilyennek látom. Tudom, hogy akad lepukkadt része is..., de akad olyan gyönyörűséges is, amilyennel nem sok főváros büszkélkedhet.
Szeressed kicsit ezt a várost, kedves Péter! ... És akkor megmutatja Neked eddig nem látott kincseit.
Szeretettel olvastalak!