Érvényedbe került, hogy végül rátalálj.
Addig kerested, míg az ellenállásnál
már csak te lettél könnyebb. Egy pillehálón
fönnakadnál, nem hogy kusza szövevényen.
Miféle durva renonsz az: megkerülve
a valót, rejtezkedésbe menekülni
Legalább tudtad volna, mit kapsz cserébe
az alkuban, de ingyen adtad el magad.
Épp arra az üveggyöngyre ácsingóztál,
amely kezdettől nálad volt, és hiába
mondtál le mindenről érte — elgurult lám
az is, s a fény pótlékát sem érzékeled.
Csak szemed világáért nyerheted vissza
látásodat, csak féltve őrzött maradék
énedért lényednek teljességét. Lásd,
légy azzá, mert te vagy az. Ott állsz a fényben.
Hozzászólások
Kedves Krisztián, én köszönöm a bejegyzésedet! :-)
Lényem teljessége... szóltál hozzám... köszönöm... hála
Örülök, kedves Andrea!
Köszönöm a visszajelzést!
ez sem a legegyszerűbb versed közé tartozik, viszont érdemes jobban belemélyedni, tetszett.