Régen utaztam már ezzel a busszal, csak hárman ülünk rajta, meg persze a soför. Álmos vagyok kicsit, meg szomjas. Otthon megettem az ebédrevalómat, kávét is ittam. Lehet, hogy nem kellett volna a kávé, megdobogtatja a szivemet. Érdekes, milyen lassúnak tűnik ez a busz, és milyen magasról nézhetem a tájat. Döcögünk, csak döcögünk, ezek az utak szörnyűek! Egyszer kéne rendesen megcsinálni, aztán nem lenne vele gond, amikor autóval jövünk errefelé, akkor is kerülgetni kell a lukakat, úthibákat. Ez van, máshol még rosszabb. Beérünk a szomszéd faluba, nincs felszálló. Kanyarodunk szép lassan, nem is tudom mikor láttam ezt a falurészt utoljára. A kastély szépen felújítva, most nem rejtik el a lombok, még tisztán láthatom, mintha hívogatón intene felém. Körforgalom következik, visszafelé a helyi óvodából jönnek a kis utasok, várják, hogy a nagy busz haza vigye őket, tele lesz élettel a mozgódoboz. Két kisfiú harcol a mellettem lévő helyért. Mosolygok magamban. Csiripelnek, mint a madárfiókák, feltérdelve az ülésen figyelik a mögöttük ülő társakat. Persze a kísérő felnőtt igyekszik mindenkit biztonságban tudni. Egy másik utastárs érdeklődik a kísérőtől, ki kinek a fia, lánya.- Ez itt a Julié, tudod, a Zakariáséké.- Balogéké ez a kettő?- Ja. Nézd milyen szépek! Te vagy ugye a Jácint, a tesód meg a Márió ugye? - fordul a két kis törpe felé, akik ismét helyeselnek, mert ez már a sokadik kérdés ugyanarról. Nem látom őket, a hátam mögött ülnek. Lehet, hogy ikrek? Kíváncsi vagyok, de mégsem forgolódok, hátralesni meg nem tudok.- Az apjuk jön értük a megállóhoz.- Melyik?- Az új. Úgy hallom jól megvannak. Cinimini ülj le, mert elesel!- Micsoda név - nevet az érdeklődő.- Mindenki így hívja! Az óvónők is, ugye Cinimini!? A Zsuzsáé, nézd meg milyen szép szeme van.A következő megállóban az iskolások is felszállnak. Előttem lévő ülést egy nagy barna szempár foglalja el. Kár, hogy a Nap a szememmel játszik, így nem tudunk hangtalanul beszélgetni, pedig a barna szemek érzem, ezt szeretnék, kíváncsian fürkésznek, várják a jelet. Aztán elindul a kicsi kezecske, megsimogatja a nagyot, kezet fogunk végre, de amire idáig eljutunk, ő megérkezik. Vikinek hívják, hallom mikor a kísérő irányítja a leszálláshoz. A buszvezető mellett fiúk és lányok szorosan egymás mellett. Folyik a beszélgetés, közben persze az utat is kell figyelni. Látszik, hogy mindennapos ez a társalgás, beszámolnak, mi volt a suliban, ki hányast kapott. Tibi bá, a soför nagyon türelmes, ért a nyelvükön.Lassan kiürül a busz gyomra, már csak felnőttek vagyunk. Jácint és Mário nem ikrek, sőt egyik jóval magasabb a másiknál, megfigyelhettem, mikor leszálltak.Egy néni előre jön, szatyrában valószínűleg pálinkát visz érezni lehet.- Jó napot Tibi bá! Sokan vótak a temetésen?- Jó napot Ilonka néni. Sokan, nagyon sokan.- Szegény fiatalember, nagyon sajnálom! Az apja sem él má. Hát ilyet, hogy egy anyának kell eltemetni a gyermekét, tuggya Tibi bá, ennél nincs kegyetlenebb!- Hát igaza van Ilonka néni. Volt a szőlőben?- Igen kicsit körünéztem. Ezek meg ott hátul isznak.- Isznak? Hallom, rokonok.Hátul férfiak, hangjukból ítélve idősebbek és hárman vannak, kedélyesen beszélgetnek.- Télleg rokonok is vagyunk. Mondom. Megmutassam az igazolványomat? - egyikük.- Elhiszem, anékül is. - másikuk.- Nekem bajom az anyám nevével van. Vengert, de sose tugyák, hogy egy vé, vagy két vé.- Finom ez a bor Jóskám! - harmadikuk.Közben Tibi bá és Ilonka néni, már veteményeznek, meg szőlőt mettszenek.- Én se tuttam hogy kell azt, de a szomszéd segített, a Bözsi. Mer a gyerekek aszt monták, ők nem érnek rá erre. Most má, nincs gondom vele.- Ilonka néni, ha nem haragszik, hány éves?- Na, mennyinek saccol?- Hatvan?- Nyoc iksz, Tibi bá.- Na, ne mondja! Nem hiszem.- Pediglen annyi. Mások se hiszik, mondom számoják ki, ezerkilencszázhuszonnyocban születtem. Na itt a jányom, ez meg mit akar itt, kire vár?Közeledünk a megálló felé.- Na, Isten álgya Tibi bá!- Viszontlátásra - búcsúzom én is.- Há te meg micsinász itt? Kire vársz? - kérdi Ilonka néni a nőtől, aki nem igazán válaszol. Beülnek a várakozó nagy autóba szótlanul, s mennek tovább pálinkástól együtt.Én is megyek, van még egy szabad órám, betérek a nagy üzletbe, veszek ezt-azt.
Nekem az eleje kicsit döcögős, szürke, talán lehetne kicsit gördülékenyebb, színesebb...nem tudom, de aztán ahogy olvastam tovább, nem bántam meg :) A párbeszédek, utastársak jellemzése, bemutatása, érdekes, hangulatos. Jó kis életképpé formálódott. Jó volt veled utazni! :) Grat!
Igen, olyan a busz, mint a tőzsde, elemezni lehet a felhozatalt. A gyerekeket is nyugodtan ki lehet értékelni a "kötvénykibocsájtók" távollétében. Az idős, vidéki emberek pedig nagyrészt természetesek. Őket elfigyelgetni is egy hasznos piaci művelet.
Ügyesen fűzted össze az élményeidet. Gratula!
Hozzászólások
Ügyesen fűzted össze az élményeidet. Gratula!