Szárnyára ültetett egy álom
s a valósághatáron letett...
Hajnali harangszó kelteget,
válladon nyugszik fejem
párnám helyett,
ölelő karod puha takaróm,
s csókodra nyílik szemem
- ébredés Veled -
a valóság dajkál ezen
a boldog reggelen.
Pillantásom még nem lel
rést a sűrű félhomályon,
tudatom lebeg az álomhatáron,
érzékel, majd visszahull, s újra
szárnyára ültet az álom...
Elképzelem: akármi áron -
innen s túl minden határon -
egyszer minden reggel
Veled ébredek.
Hozzászólások
Ilonka: köszönöm!
Földim: lassan... bizony a dolgok kicsit lassan haladnak a végkifejlet felé, de nemsokára minden reggel :)...
recuppacsi
Barátném: köszönöm/jük - mi is :))
tövis: köszönöm, örülök, hogy tetszett :)
Péter (vagy Pál, vagy Péter Pál :) ) : hálásan köszönöm a jelzőt ! :)
"Elképzelem: akármi áron -
innen s túl minden határon -
egyszer minden reggel
Veled ébredek."
Lassan három éve már... március idusán.
Nagyon kedves emlékeket ébresztettél ezzel a boldog reggelt idéző verssel.
Gratula + cuppacsi!