ALKOTÓ

Egy halott napja Sopronban

Egy halott napja Sopronban

az ismert nyílegyenes síneken hoz
a szürkülő idő kéretlen ékszerdobozába
alabástrom-szilárd mozduló emlékezettel
délelőttök borongva elmosodódott
bárányfelhői kísérnek a városba
mezei virágok illatozása a lélekben
mikor felköszönt az állomáson
váratlan várt hiányod tétován hűlő
holt jelenlét s ördögszántást húznak
a csönd évei szikár boronái simítják
egyenesre múló hitek tenyérvonalait
fiatal s bolondos tékozlásait mikor
még kéz a kézben jártunkban vigyázta
édes-angyali lépteink a még avar nem
lepte legtágabb kegyelemre szótalan
mosolygó tavaszi délutánok ölén
silbakol ott most is a református templom
s a Deák tér a Napkorong áldása
ott állván sóhajtva rám esik rakoncátlan
sejtekbe ivódva elmúlt szavaid mintha
vigyáznának időtlen a szívben fellobbanó
hajszálvékony újtestamentumi fények
ami volt átkozottul konok magány
után s magány előtt fakult s törött
ékszerdoboz már a szívben ott van igen
ott van az is a síneken messzehordó
ravatalozó ez a potya nap tizennyolcban
s holtak csókjaid tovatűnt dal már
mindenütt fehérlő találkozás
mindenütt fehérlő elválás
már csak nikotinos íz a számban
a ragyogás után e vágáns látogatás
vonatfütty jelez véget ért
s élőn de mégis holtan
felszálló fehér füstként
a madárlátta remény
a nyílegyenes síneken zakatolok
s a sejteimbe ivódva a kóbor hit is
visszafelé a pillanatokban csörgedezve
csendes-égszínkéken látatlan vadvizes
új jövendőre ismét megelevenít

Értékelések száma: 1
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –
ALKOTÓ

"Per aspera ad astra."

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás a 4 Dimenzió Online-hoz.

Hozzászólások

  • ALKOTÓ

    Kedves Míra! Szívből örülök, hogy értékes alkotásnak látod ezt a versemet. Nagyon jók a meglátásaid, valóban az volt a művészi szándékom, hogy képekből építsek egyfajta érzelmi teret, amely az Olvasót is megfogja. Szóval nem a narráció a lényeg ebben a művemben (is). A sűrítés terén rengeteget tanultam a csodálatos Paul Celantól, noha sem őt, sem más példaképeimet nem másolom. Viszont inspirálnak. E versem egy nagy és igaz szerelem elgyászolása, s egyben főhajtás Sopron előtt. Ezek több más versemre is állnak. Ha bármelyik versemnek akár egyetlen képével sikerül megfognom az Olvasó képzeletét, már megérte megírnom! Barátsággal: Marci

  • MODERÁTOR

    Beküldésed saját hangú versnek érzem. Nem az a fajta költemény, amely első olvasásra "megnyílik", hanem amelyet többször kell végigolvasni. A legmagvasabb értéke számomra a gyász és a hely emlékezetének összekapcsolása, valamint az, hogy nem mesél, hanem képekből épít érzelmi teret.
    Elismeréssel gratulálok!

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum