ALKOTÓ

Eltűnt ifjúságom

13461557675?profile=RESIZE_400x


Anyám, míg élt, sírt, nevetett,

apám, míg élt, tette dolgát,

és milyen szegény az élet,

ez is szolgált, az is szolgált.

 

Nekik is köszönöm: Élek,

és hogy vagyok, aki vagyok,

s hogy végleg elszenderülnek,

fáj, hogy egyedül maradok.

 

Beállok én is a sorba,

szolgálok, nevetek, sírok,

s hogy rajtam se essen csorba,

selejtes verset is írok.

 

Mindenkit nevel az élet,

jó és rossz közé szorulunk,

tanítanak szorgos évek,

jóból, rosszból is okulunk.






 

Értékelések száma: 1
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –
ALKOTÓ

Kormány Gábor vagyok, számomra a költészet nem egy távoli, elérhetetlen művészeti forma, maga a szerelem, az élet, verseimmel arra törekszem, hogy megfogalmazzam azt, amit sokszor csak érzünk, de kimondani nehéz. Célom, hogy az olvasó ne csak sorokat lásson, hanem egy tükröt, amelyben ráismerhet saját magára is.
​Alkotásaimban a hit, szeretet a természet és az emberi sorsok kapnak hangot, mert hiszem, hogy a vers a lélek legtisztább tolmácsa.
Számomra az írás nem válasz, hanem keresés. Egyfajta kapaszkodó egy olyan világban, amely sokszor kusza és nehezen érthető. Verseimben a hétköznapi pillanatok mögé nézek: egy nyári nap csendjébe, egy emlék tükrébe, egy érzés kimondhatatlanságába.

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás a 4 Dimenzió Online-hoz.

Hozzászólások

  • MODERÁTOR

    Valóban, szelíden tenni a dolgunkat az rendre elkötelezett szolgálat. Nagy egoval, képmutatóan felfuvalkodva bármennyivel is könnyebb az élet, végül valószínűleg kevesebbet nyom a latban.
    Amíg fiatal az ember, szinte számolatlanul repülnek el az évek. Később viszont nosztalgiával gondolunk vissza, és sajátos pátosszal engedjük végtelen útjára dédelgetett "hőskorunkat".
    Versed tiszteletteljes megemlékezés a felmenőkről, valamint méltó lezárása egy korszaknak. Elismeréssel gratulálok!

    • ALKOTÓ

      Bizony, amíg fiatalok vagyunk addig a bölcs, szókimondó emberre felnézünk, és mikor már érezzük az évek súlyát testünkön, sokan a fiatalságunk emlék képeit vissza vagy ujra álmodjuk és ez így van jól, hiszen így születhetnek a jó versek is...🙂

      Köszönöm szépen kedves Míra a bölcs hozzászólásodat.

       

      Szeretettel: Gábor 

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum