Megrázta hátát a föld,
sikolt a kín, a fájdalom,
rombolt az ősi erő,
martalék lett a hatalom.
Kezek nyúlnak kezek után,
kiált az élet a romok alól,
kíméletlen pusztítás,
káosz, éhség ül a trónon.
Otthontalanok szemében
otthonra lelt a félelem.
Éhezők, szomjazók között
kísért a halál… élni kell!
…a remény utat talál.
Hozzászólások
Tornádó, hurrikán, földrengés... a természet erői igencsak sújtják ezt az alázatos népet.
Mi meg - gondjaink közepette - hamar felejtünk. Jó, hogy emléket állítottál ennek a szószerint megrendítő tragédiának.