Milyen kellemes érzés. Megsimogatták őket, megcsinosították, hogy külsejük ne riassza a használókat. Megteremtődtek valamire, ami a tisztaság fogalmához szorosan tartozik. Még örültek is, hogy ilyen nemes feladatot kaptak, nem úgy, mint a szomszédban a toalett papír.
Szalvétának lenni rangot jelent ebben az újrahasznosított világban. Azért nem mindegy mit tisztít meg a célra kirendelt termék.
Többen voltak. Társaikat hamar elkapkodták, pedig semmivel nem voltak szebbek, és tudásuk sem volt nagyobb. Szerencse dolga lenne? Futott át rajtuk ez a kérdés, de ők, nem hittek sem Fortunában, sem a véletlenben, és hogy ketten maradtak, csak úgy fekve az asztalon a magányosság érzése lett rajtuk úrrá.
Egymáshoz simultak, és titokban azt remélték egyszerre fogják használni őket. Nem féltek a végtől, tisztában voltak vele, hogy egyszer mindennek vége, de ők nem arra gondoltak mi lesz akkor, hanem arra vágytak, hogy mielőtt elmennek utolsó útjukon, fontos küldetésüket teljesítsék.
Vártak hát türelmesen.
Előbb csak ide-oda lökődtek, majd az óvatlan kezek miatt, egyre sodródtak az asztal pereme felé, és onnan hirtelen, hangtalanul huppantak le a földre. Az emberek még észre sem vették, hogy kettővel kevesebben maradtak arra a bizonyos célra, amire megteremtődtek. A tömegtermék, fel sem tűnik, ha hullik, de ők ketten máris hiányozni kezdtek egymásnak.
Úgy estek, hogy sarkaik még összeértek, mikor a padlóra zuhantak. Némi reményt éreztek arra, hogy így jobban fókuszba kerülnek, mert a fehér szín világít a sötét padlózaton, és összegyűrve legalább a szemétkosárban egymásba bújhatnak.
De senki nem törődött velük. Egyetlen kéz sem nyúlt utánuk, egy derék sem hajolt mélyre, hogy visszakerüljenek az asztal tetejére.
Már csak lábakat, cipőorrokat láttak, rúgták, taposták őket. Aztán dübörgött a zene, ők pedig egyre távolodtak a céltól. Sem egymáséi nem lehettek, sem a küldetésüket nem teljesíthették. A hátukon sáros talpnyomokkal, mintha megbélyegezték volna őket, úgy maradtak ott megszaggatva, eltiporva, szinte semmivé válva. Majd csend lett...
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Interjú tabuk nélkül 7. – Online beszélgetés főszerkesztőnkkel, Czinege László dányi vállalkozóval
Márkus Míra publikálta: május 11, 2019, 10:00, Online beszélgetés
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Témák címkék szerint
- szépírások (446)
- vers (242)
- tokio170 (73)
- próza (73)
- novella (65)
- versek (64)
- líra (59)
- olvasnivaló (37)
- szépirodalom (32)
- czinege lászló író (30)
Havi archívum
2024
- november (4)
- október (10)
- szeptember (8)
- augusztus (5)
- július (5)
- június (8)
- május (10)
- április (10)
- március (5)
- február (8)
- január (1)
2023
- december (7)
- november (1)
- október (2)
- szeptember (3)
- július (2)
- június (4)
- május (2)
- április (5)
- március (6)
- február (8)
- január (8)
2022
- november (2)
- október (2)
- június (1)
- május (1)
- április (3)
- március (1)
2021
- december (1)
- november (2)
2020
- augusztus (1)
- június (2)
- április (2)
2019
- december (1)
- május (1)
- január (3)
2018
- december (1)
- november (6)
- október (1)
2017
- június (1)
- április (1)
2016
- december (2)
- szeptember (1)
- április (3)
- január (3)
2015
- december (5)
- szeptember (1)
- augusztus (1)
- május (10)
2014
- október (1)
- szeptember (1)
- augusztus (6)
- július (1)
- június (6)
- május (7)
- április (6)
- március (13)
- február (13)
- január (7)
2013
- december (6)
- november (7)
- október (15)
- szeptember (7)
- augusztus (9)
- július (4)
- június (5)
- május (6)
- április (12)
- március (19)
- február (3)
- január (9)
2012
- december (15)
- november (10)
- október (14)
- szeptember (24)
- augusztus (17)
- július (8)
- június (10)
- május (18)
- április (30)
- március (24)
- február (27)
- január (27)
2011
- december (22)
- november (41)
- október (23)
- szeptember (41)
- augusztus (30)
- július (41)
- június (20)
- május (16)
- április (12)
- március (14)
- február (25)
- január (41)
2010
- december (16)
- november (10)
- október (13)
- szeptember (32)
- augusztus (8)
- július (12)
- június (13)
- május (17)
- április (31)
- március (22)
- február (26)
- január (48)
2009
- december (36)
- november (55)
- október (43)
- szeptember (21)
Hozzászólások
Szervusz Évike! Végre itthon vagyok, és szemmel tartalak! Majd én vigyázok, hogy goromba cipőorrok ne érintsék szalvéta lelkedet. Ölellek szeretettel: Éva
Drága Erika, sajnos megesik velünk:(
Köszönöm, ölellek, szaffy
Olyan érzékletesen írtad le, hogy szalvétává váltam... és most fájok.
remek írás, Szaffykám!
Drága Éva, már vártalak, ha szabad ilyet. Úgy látom megértetted mi ment végbe bennem. Elmúlunk, elejtenek minket is...hála Istennek, eddig még volt aki felemelt.
Köszönöm, hogy ideértél, nagy szeretettel ölellek, szaffy
Drága Lótuszom, mindig olyan kedves vagy hozzám, olyan szép gondolatokat írsz, csak iszom magamba, mint a csibe a vizet.
Köszönöm, és szívből ölellek, szaffy
Úgy látom, előttem már mindent elmondtak, amit a szalvétán keresztűl a sorsról elmondtál. Itt mindent és mindenkit eltipornak, ha nem vigyáz magára. Sőt akkor is. Valami kiveszett a szalvétákból, a lélekből, ami korábban ttermészetes volt. Nagyon jól megmutattad drága "lányom", mire számíthatunk. Büszke lehetsz magadra! Szeretettel gratulálok. Éva
Jaj Szaffym... Fájdalmas igazságokat mutattál be... Szalvéta-ruhába rejtett hőseid akár hús-vér emberek is lehettek volna. Nincs kiábrándítóbb, elkeserítőbb érzés annál, mint amikor a vállalt, és előkészített, felépített küldetés tőlünk függetlenül működő erők hatására meghiúsul... Hiába dolgozni, összetört álmok felett sírva keseregni, és a célt csak messziről, vágyva nézni, de soha el nem érni, egyenlő a pusztulással.
Nagyon tetszik bejegyzésed, szívből gratulálok, és ölellek szeretettel, Lótusz.
Köszönöm Laci, nagyon jó a szemed amióta kicserélted, mert sokkal többet ki tudsz olvasni ebből a pár leírt gondolatból, mint azt sejtettem volna, amikor papírra vetettem.
Üdv, Éva
Hát igen... általában jelentős szerepe van a véletlennek és a fátumnak. Nem számítható ki teljes biztonsággal, hogy milyen sorsot szőnek számunkra a Moirák. Úgy híresztelték réges-rég, hogy Lakheszisz jegyzi fel egy tekercsre a sorsot és Atroposz az, aki elvágja az élet fonalát. Az ő munkájukba pedig a világon senkinek sincs beleszólása.
Egy szalvétapár sem mehet szembe a sorsával.
Gratulálok újabb remek prózádhoz kedves Éva.