Minden, ami jó és szép, mit átélhet
Ember, mérhetetlen talány nekünk.
Kilépve a végtelenbe, a láthatatlan
Világra már nem lát tekintetünk.
Az élettervező, az "öreg korú", ki
Színpad mögött rendezi a világot,
Akit még senki sem látott, és
Aki még sohasem hibázott.
Ő mért nekünk részt az örökből,
Isteni mértékkel egy pillanatot,
Halhatatlan költeményéből
Tündöklő életet adott.
Tűnődve e csodálatos világon
Kérdezem magamban fájón, mit
Sohasem érthet meg földi ész,
Mily óriás és mekkora ez az egész?
E piciny és láthatatlan lélek,
Amely bennünk ragyog,
Amellyel Őt keressük, a
Felfoghatatlant, a nagyot.
Elérhet-e a földről a hangya egy csillagot?
Merengve a végtelenségen elgondolkozom.
A mi szemünk csak a szőnyeg fonákját látja,
Színét pedig, ha el kell menni nemsokára!
Ha tiszta és gyönyörű éjjel nézem
Azt a sok, megszámlálhatatlan csillagot,
Gyönyörködve az égbolt csendjében rájövök,
Hogy milyen kicsi és semmi vagyok!
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Hold kobold 2 in 1 (vers és elemzés egyben - játék)
Poroszlay Gabriella publikálta: január 15, 2025, 23:22, Líra
Medvegúz és Mumóka 6. rész / Güzüék banánja
Czinege László publikálta: január 20, 2025, 16:49, Novella
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Interjú tabuk nélkül 7. / Online beszélgetés főszerkesztőnkkel, Czinege Lászlóval
Márkus Míra publikálta: május 11, 2019, 10:00, Online beszélgetés
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Témák címkék szerint
- szépírások (446)
- vers (265)
- versek (88)
- tokio170 (74)
- próza (73)
- novella (71)
- líra (70)
- olvasnivaló (40)
- szépirodalom (35)
- czinege lászló író (33)
Havi archívum
2025
- január (14)
2024
- december (19)
- november (9)
- október (7)
- szeptember (8)
- augusztus (5)
- július (4)
- június (8)
- május (10)
- április (10)
- március (5)
- február (8)
- január (1)
2023
- december (7)
- november (1)
- október (2)
- szeptember (3)
- július (2)
- június (4)
- május (2)
- április (5)
- március (6)
- február (8)
- január (8)
2022
- november (2)
- október (2)
- június (1)
- május (1)
- április (3)
- március (1)
2021
- december (1)
- november (2)
2020
- augusztus (1)
- június (2)
- április (2)
2019
- december (1)
- május (1)
- január (3)
2018
- december (1)
- november (6)
- október (1)
2017
- június (1)
- április (1)
2016
- december (2)
- szeptember (1)
- április (3)
- január (3)
2015
- december (5)
- szeptember (1)
- augusztus (1)
- május (10)
2014
- október (1)
- szeptember (1)
- augusztus (6)
- július (1)
- június (6)
- május (7)
- április (6)
- március (13)
- február (13)
- január (7)
2013
- december (6)
- november (7)
- október (15)
- szeptember (7)
- augusztus (9)
- július (4)
- június (5)
- május (6)
- április (12)
- március (19)
- február (3)
- január (9)
2012
- december (15)
- november (10)
- október (14)
- szeptember (24)
- augusztus (17)
- július (8)
- június (10)
- május (18)
- április (30)
- március (24)
- február (27)
- január (27)
2011
- december (22)
- november (41)
- október (23)
- szeptember (41)
- augusztus (30)
- július (41)
- június (20)
- május (16)
- április (12)
- március (14)
- február (25)
- január (41)
2010
- december (16)
- november (10)
- október (13)
- szeptember (32)
- augusztus (8)
- július (12)
- június (13)
- május (17)
- április (31)
- március (22)
- február (26)
- január (48)
2009
- december (36)
- november (55)
- október (43)
- szeptember (21)
Hozzászólások
Ez pontosan így van. Naponta az eszembe jut. Csak nem szabad a felismerés súlyától összeroppanni. Még mindig nem értjük ezt az egészet. Még az is lehet, hogy világmindenség egy távoli pontjában csak információ vagyunk Isten számára.
Mivel az ember élete véges és csak rész szerint van bennünk az ismeret, a tudomány, ezért nem látható a mindent összetartó egész : Isten ... csak a szív számára nyilhat meg a láthatatlan hit által!
Sajnos az ember addig lát valamit és addig van lehetősége morfondírozni a saját helyéről a világmindenségben, amíg életben van. Képzeljünk nagyot! Hátha nem is szimulációban élünk, és nem vagyunk egy gravitációs játék szereplői. Gondoljuk azt, hogy az információ nem lehet a titokzatos sötét anyag, amely az univerzum közel egyharmadát alkotja. Reménykedjünk benne, hogy az entrópia állandósul és a kaotikus állapotokat nem váltják fel rögzült mechanizmusok.
Szóval írjunk gyönyörködő verset (ahogyan te teszed), merengjünk, gondolkodjunk, tervezzünk, míg van rá lehetőség!
Kézszorítás és gratula!
Teljesen egyetértek, az ember csak addig érzi magát hasznosnak, amíg alkotni tud ebben a világban, ameddig szeretve van és amíg szeretni tud, hogy honnan jöttünk és hogy mivé válunk...? - Az még titok!
Régóta jól elvagyunk a mi kis buborékunkban, aprócska membránunkon, így nem fogjuk fel a számunkra ismeretlen dimenziókat. A hangya sem tud elszakadni a saját valóságától, egy kötélen előre-hátra és körben tud mozogni. A gyarló emberiségnek talán azért korlátozottak a képességei, hogy a Földön kívül ne tudjon túl nagy galibát okozni. Mondhatni, a nagy dolgokhoz nem kaptunk elegendő hozzáférést.
Fejtörésre inspiráló verset hoztál, gratulálok!
Így van, azt szokták mondani hogy ez ember olyanná válik, amire néz, s mivel mi egy látható világban élünk, s annak korlátai között, ezért lehetőségeink igen szűkösek, pedig, ha egyszer felfogná az ember, hogy mennyi mindenre volna képes, igen csak elcsodálkozna! Köszönöm szépen a bölcs és megtisztelő hozzászólásodat!