ALKOTÓ

Leállósáv

10843562062?profile=original


Talán a fák is fájják a telet,
poshadó, korhadt, vén avar felett
hajlanak halkan haldokló hóra
elnéptelenedett utcák szegélyén
hátradőlve, ringatózva.

Az enyészet hasonló,
pecsétje álnok,
fehér égfoszlányok
pelyhet hintenek,
mégis látszik a szemét,
– kéne valami elcsépelt,
pozitív beszéd.

Telel a város, tompa zajt szitál,
sivár vágyakat táncol a pillanat,
didergők szemén fáradt a fény,
ám vérükben remény-rügy fakad.

Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ

     Kedves  László!

     Nagyon köszönöm, hogy ilyennek látod!

     Szeretetöleléssel, Erika

  • KRITIKUS
    Kritikát kaptál erre a versedre a Kondi-teremben.
  • ALKOTÓ
    Drága Barátném!
    A megfejtés tökéletes! Gratulálok és KÖSZÖNÖM!
  • SZERKESZTŐ
    Barátném! Mint már mondottam volt, tetszik ez a versed!
    Az a klasszikusokra hajazó indítás különösen, aztán átfolyik szépen a mába, ritmust és rímelést váltva (no, ez is szinte vers :)) )
    Tetszik a többsíkú értelmezhetősége - leállósávon van a természet, az ember, az ország...
    Kéne valami - akár elcsépelt, de pozitív, - indexelni kéne és elindulni végre valami jobb úton, valami jobb felé...talán már duzzad a rügy, ezt reméljük - több síkon is :)) -tavaszodhatna...
    pusszantás és grat!
  • ALKOTÓ
    Nagyon szépen köszönööööööööööööööööööööööööööm!
    Szeretettel ölellek!
  • ALKOTÓ
    Egyáltalán nem elcsépelt ez a pozitív beszéd, és kezd már rügyezni bennem. :)))
    Erika, ez csodaszép. Gratulálok.
Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum