Talán a fák is fájják a telet,
 poshadó, korhadt, vén avar felett
 hajlanak halkan haldokló hóra
 elnéptelenedett utcák szegélyén
 hátradőlve, ringatózva.
 
 Az enyészet hasonló,
 pecsétje álnok,
 fehér égfoszlányok
 pelyhet hintenek,
 mégis látszik a szemét,
 – kéne valami elcsépelt,
 pozitív beszéd.
 
 Telel a város, tompa zajt szitál,
 sivár vágyakat táncol a pillanat,
 didergők szemén fáradt a fény,
 ám vérükben remény-rügy fakad.
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Interjú tabuk nélkül 7. / Online beszélgetés főszerkesztőnkkel, Czinege Lászlóval
                                                Márkus Míra publikálta: május 11, 2019, 10:00, Online beszélgetés                            
                        Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Témák címkék szerint
- szépírások (499)
- vers (304)
- versek (129)
- líra (99)
- novella (82)
- tokio170 (80)
- olvasnivaló (80)
- próza (74)
- szépirodalom (64)
- irodalom (35)
Havi archívum
2025
- október (11)
- szeptember (6)
- augusztus (3)
- július (2)
- június (3)
- május (30)
- április (10)
- március (13)
- február (8)
- január (18)
2024
- december (19)
- november (9)
- október (7)
- szeptember (8)
- augusztus (5)
- július (4)
- június (8)
- május (10)
- április (10)
- március (5)
- február (8)
- január (1)
2023
- december (7)
- november (1)
- október (2)
- szeptember (3)
- július (2)
- június (4)
- május (2)
- április (5)
- március (6)
- február (8)
- január (8)
2022
- november (2)
- október (2)
- június (1)
- május (1)
- április (3)
- március (1)
2021
- december (1)
- november (2)
2020
- augusztus (1)
- június (2)
- április (2)
2019
- december (1)
- május (1)
- január (3)
2018
- december (1)
- november (6)
- október (1)
2017
- június (1)
- április (1)
2016
- december (2)
- szeptember (1)
- április (3)
- január (3)
2015
- december (5)
- szeptember (1)
- augusztus (1)
- május (10)
2014
- október (1)
- szeptember (1)
- augusztus (6)
- július (1)
- június (6)
- május (7)
- április (6)
- március (13)
- február (13)
- január (7)
2013
- december (6)
- november (7)
- október (15)
- szeptember (7)
- augusztus (9)
- július (4)
- június (5)
- május (6)
- április (12)
- március (19)
- február (3)
- január (9)
2012
- december (15)
- november (10)
- október (14)
- szeptember (24)
- augusztus (17)
- július (8)
- június (10)
- május (18)
- április (30)
- március (24)
- február (27)
- január (27)
2011
- december (22)
- november (41)
- október (23)
- szeptember (41)
- augusztus (30)
- július (41)
- június (20)
- május (16)
- április (12)
- március (14)
- február (25)
- január (41)
2010
- december (16)
- november (10)
- október (13)
- szeptember (32)
- augusztus (8)
- július (12)
- június (13)
- május (17)
- április (31)
- március (22)
- február (26)
- január (48)
2009
- december (36)
- november (55)
- október (43)
- szeptember (21)
Hozzászólások
Kedves László!
Nagyon köszönöm, hogy ilyennek látod!
Szeretetöleléssel, Erika
A megfejtés tökéletes! Gratulálok és KÖSZÖNÖM!
Az a klasszikusokra hajazó indítás különösen, aztán átfolyik szépen a mába, ritmust és rímelést váltva (no, ez is szinte vers :)) )
Tetszik a többsíkú értelmezhetősége - leállósávon van a természet, az ember, az ország...
Kéne valami - akár elcsépelt, de pozitív, - indexelni kéne és elindulni végre valami jobb úton, valami jobb felé...talán már duzzad a rügy, ezt reméljük - több síkon is :)) -tavaszodhatna...
pusszantás és grat!
Szeretettel ölellek!
Erika, ez csodaszép. Gratulálok.