ALKOTÓ

Életcél

10843588675?profile=original



Szétzúzott életek szilánkjai

felsebzik meztelen léptem.

Szárnyalni kéne!

Vagy fakírrá lenni?

Mozdulatlanságba merevedni?

 

Vagy kiseperni mindent?

Mindent, ami ócska, talmi,

kicsorbult, megrepedt?

 

Újratanulni az életet.

Megtanulni végre

a legegyszerűbb szavak

valódi jelentését.

 

Megtanulni,

hogy nem öl az ölelés,

de újjáteremt.

Hogy én, csak a te tükrödben

és csupán tetteim által

leszek felismerhető,

és hogy a hosszú idő

alatt egymásra rakódó

ezüstnitrát rétegek

teszik csak élessé a képet.

 

Megtanulni látni a szépet,

belátni, átlátni és meglátni

a dolgok igazi arcát.

 

De ehhez idő kell.

Idő.

 

Mi pedig rohanunk.

Megállíthatatlanul,

feltartóztatatlanul,

eső-kérő tam-tam dobok

ritmusára őrjöngő szívvel

rohanunk a végcél felé.

 

Aztán egyszer

kozmikus éjjé tágult

elámult pupillánkban

felcsillan a felismerés:

a vég hamarabb volt, mint a cél.


Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ

    Jaj, mennyi kedves,  régi ismerős! Köszönöm, hogy jöttetek, olvastatok.

    Ölelés mindenkinek.

    Igyekszem gyakrabban itt lenni. Jó itt. :)

  • ALKOTÓ

     Igazi újévi jótanácsok, végre optimizmus egy mai versben!

    "Megtanulni,

    hogy nem öl az ölelés,

    de újjáteremt."

     Igen, ez a mi feladatunk. Ölellek!

  • ALKOTÓ

    " Megtanulni, látni a szépet, belátni, meglátni, és átlátni a dolgok igazi arcát. De ehhez idő kell." Egy egész esztendőre való tennivaló, gondolni való feladat. Borzongatóan inteligens gondolatok, gondolkodásra késztető szavak. Gratulálok!

  • ALKOTÓ

    Kedves Ilona...

    Tetszik versed, tetszik az új évet köszöntő gondolatsor, és értem a dilemmádat is.

    Az élet rákényszerít bennünket, hogy felvegyük a tempót..., így hát rohanunk. Az út menti virágok illata megérint, és kísér, de gyönyörködni bennük nincs idő, rohanunk,  nehogy lekéssünk valalmi nagyon fontosról.

    ... Eközben észre sem vesszük, hogy pontosan a fontos, a valóban fontos - vissza soha nem térő - események, személyek, pillanatok mellett robogunk el.

    Szellemes és figyelmeztető szójátékod - cél, vég, végcél - kiváló végszó.

    Szeretettel gratulálok!

  • ALAPÍTÓ

    Sajnos legtöbbször nincsen elég idő a filozofálgatásra. Ha pedig van, akkor az a baj, mert csak eltétovázunk.
    Nem egyszerű az optimális középutat, mint célt belőni.
    Gratulálok töprengésre késztető versedhez! Boldog új évet Ilona!

  • ALKOTÓ

    Boldog újévet mindenkinek!

    Vegyétek ezt a verset úgy, mint újévi fogadalmamat. :)

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum