· Mindőjük sejti, hogy merre kéne, és hogy sokkal jobban kéne sejteniük. Csak hogy azt is jól sejtik, hogy a valódi fejlődés, önnön negatív, még nem igazi arcunkkal, más néven az elmével vívott szakadatlan és kemény harc! És ez nincs ínyünkre. Vagy neki nincs?
Hm.
· De nincs mese, nekik a valóságról kell mesélniük! Élen járva, messze szökellve vakmerőn, a tudomány és a politika útmaró gépezete előtt, a fent említett igen rögös úton! De a szellemi harcosoknak s kalandoroknak ez nem okozhat zavart, sőt, na jó mégis. Ám a művészi szív, ha tényleg elindul, elmét félresöprő erővel, bátran ébredő tudattal, valót látó értelemmel, oly korlátlan és kimeríthetetlen csodákról számol be a lenti szenvedőknek, hogy az mindent megér! És nem kell aggódni. Nem kell félni. Biztos, hogy belehalunk. Már úton van felénk, és tuti, hogy elkap e mindennél rettenetesebb. De nem a művészt! Csak poros gönceit találja már, s hiába cibálja, őt utol nem érheti!
· Ő már száguld bele a valódi létbe! Mert rászolgált! Mert ajtókat mutatott meg, hallatott, láttatott, ismertetett fel, min hazaszaladhattak, kiket már olyannyira vártak, több mint öröktől fogva!
Hozzászólások