Ahogy hallgatlak
Gondolataim bejárják
A földet keresve lábnyomát
Annak, kinek hangja olyan kedves
Oly szelíd most fülemnek.
Vajon merre jártál,
Kit kerestél, mire fordítottad
Szívedet, hogy megtaláld a választ
Arra, hogy mi is az élet.
Mikor van nyár ideje
Amikor az öröm szinte éget,
Vagy mit mond a hűvös szél,
Ahogy pirosló őszi levélen
Öledbe hull megannyi szép emlék
Azzal, kit szerettél.
Csend van.
Kedves apró bogár
Sietve keres búvóhelyet,
Akárcsak mi is, karjában
Annak, kihez szívünk tapad.
Jó most itt veled.
Menedékem lettél
Itt, egy oly’ világban,
Ahol a jó csak riadtan rejtőző vándor csupán.
Köszönöm, hogy vagy nekem és
Hiszel bennem, elfogadtál,
Kit öröktől fogva visszavártál
Mit csak nem is reméltem, mégis
Rám találtál.
Hozzászólások
Halk szavú, szelíd lírai vallomás egy nyugodt, csendes környezetben. Mi emelheti még a lelki békét és a boldogsághormon szintjét...? Hát persze, hogy a szeretet, ami versedből finoman árad.
Köszöntelek a portálon és gratulálok!
Kérlek (ahogy a szabályzatban is közzétesszük), ne tegyél fel 400-500 pixelnél nagyobb képeket illusztrációként. A képeket méretre igazítás után optimalizálni is szükséges, amit ezen az ajánlott oldalon néhány másodperc alatt megtehetsz: https://www.websiteplanet.com/hu/webtools/imagecompressor/
Az optimalizálatlan, nagyméretű képek rontják ugyanis az oldalak betöltődését, ezért a Google hátrasorolja őket a találatokban. Egy nagy képpel tehát saját műved láthatóságát korlátozod.