ALKOTÓ

Nagyító alól

10843593463?profile=original


Hogy közöttünk minden a helyén legyen,

versrím, szótag, és persze az érzelem,
írom, s míg siklik a kezem a papíron,
az ünneplő ruhám zihál a mellemen,

nem mintha sírnám e borús mondatom,
könnyem az nincs, a szemgödröm befagyott,
mint északi hajnal bevakult fényekkel,
de jó volt hinni, hogy neked több vagyok!

Más, olyan igazi, csábos női lélek,
időben csavartam orrodba: félek,
tagadva űzted remegő illatom,

nagyító tükrök lógtak a plafonon,
és elkeveredtem az előszobádban,
hogy huzat legyek az üres teraszon.

Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ

    Köszönöm Irén, hogy elolvastad:)

  • ALKOTÓ

    Köszönöm Laci a figyelmeztetést, és a képet is, majd vigyázok...

  • ALAPÍTÓ

    Talán jobban is jártál, hogy "huzat" formát vettél fel. A nagyítós-tükörplafonos emberkék szerintem valamilyen szinten aberráltak.
    Különleges szonettet hoztál. Nyomasztó, felkavaró, vibráló gondolatok röpködnek benne csapongó, légies formában.
    Gratula  ötös pacsi!

  • ALKOTÓ

    Ennyire rossz?

  • ALKOTÓ

    Jaj.

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum