SZÉPIRODALOM

Ez is egy átlagos nap volt. Azaz csak majdnem. Szabót egy órával előbb engedték el a munkahelyéről. Épp kapóra jött neki, mert ma volt fél éve, hogy csinos barátnőével összeköltözött. Hazafelé betért egy virágüzletbe. Ott kiválasztotta a legszebb tarka csokrot. Lassan bandukolt az úton. A barátnője ilyenkor még javában dolgozni szokott. Gondolta meglepi azzal, hogy előbb ér haza. Virágcsokor várja majd az asztalon, és ő készíti el a vacsorát a szokásos étterembe járás helyett.
Amikor a bejárati kapuhoz ért felnézett az ablakra. Le volt húzva a redőny. Furcsa. Gondolta. De semmi rosszra nem gondolt. A lakásajtó előtt kiesett a kulcs a kezéből, és járókőre esett nagy puffanással. Bentről ekkor motoszkálásokat hallott.
– Nocsak! Itthon lenne? – Gondolkodott. De a zajokból azt sejtette, hogy nincs egyedül.
Most tudom mit gondoltok. A megcsalás tipikus esete forog fent. Szabó is valami ilyesmit gondolt. Határozottan lépett be az ajtón. Csend volt. A hálószoba ajtó félig nyitva. Bent barátnője feküdt az ágyon egy áttetsző lenge ruhában. Nem szólt hozzá. Benézett az ágy alá. Semmi. Majd a szekrény felé ment. Szemeit nem vette le a nőről, akinek ártatlan ábrázata volt, de mégis lelehetett olvasni róla, hogy valamiben vétkes, de egyáltalán nem zavarja a dolog. Szabó a szekrény melletti székre helyezte a csokrot. Majd levette kabátját, és a szekrénybe akarta akasztani. Igen. Csak akarta. A szekrényben egy férfi ült alsógatyában és rá mosolygott. Félve, még kezét is felemelte, hogy integessen neki. De, amikor Szabó ezt meglátta ingerülten bevágta a szekrényajtót. Dühében kabátját ledobta a szék támlájára. Barátnője még mindig nyugodt volt, mintha semmi se történt volna. Szabó szerette volna ideges fejét egy kicsit a hideg csap alá tartani, ezért elindult a fürdőszoba irányába. A fürdőben jött az újabb meglepetés. Egy másik férfi állt a tükör előtt, és borotválkozott. Az ő borotváját, habját használva.
– Elegem van! Terka! – ordította.
– Itt vagyok. Mi a baj?
– Már megint szétdobáltad a lakásban a szeretőidet!
– Előbb értél haza a megszokottnál. Nem volt időm takarítani.
– Hazajöttem. Most már kidobhatott őket.
. És a tieiddel mi lesz?
– Micsoda? Hogyan?
– Ne add az ártatlan. Ha más nővel kávézol reggelente amíg én alszom, légy szíves mond meg neki, hogy legalább mosogasson el maga után. Egy másik nő a dolgozó szobádban vár. Valószínűleg a tűz lépcsőn jött fel. Az ablak meg nyitva volt, de lehúzta redőnyt. Gondolom ez valami titkos jelzés.
– Miből gondolod Terka, hogy lenne valaki fent, vagy azt, hogy jár fel valaki hozzám?
– A múltkor éjszaka bekukucskáltam a kulcslyukon, mert bizalmatlan voltam.
– Egész éjjel dolgoztam a kimutatásokon.
– Azt nem tudom, hogy mit mutattál meg, illetve ki, de az az ócska asztal úgy recsegett, hogy nem bírtam aludni.
– Bocsánat. Legközelebb halkabban gépelek.
– Nem vagy vicces. Egyébként A kávés barátnőd nem tudott ma reggel kijutni a lakásból, mert bezártam az ajtót utánad. Ő meg elaludt a spájzban.
– Hogyhogy ma nem mentél dolgozni?
– Reggel migrénem volt és kértem egy szabadnapot.
– Értem. Szóval ezért van tele minden a szeretőiddel.
– Meg a tieiddel.
Hirtelen a fürdőszobában lévő férfi kiszól:
– Bocsánat, hogy közbe szólok, de elhasználtam a habját.
– Használjon szappant! – mondta idegesen Szabó.
-Vagyis, dehogyis! Kifelé a fürdőből!
Karjánál rágatva húzza a férfit, aki a keretbe kapaszkodott. A végén aztán mégis csak elengedte.
Szabó háromszor nagyot tapsolt a levegőbe a feje fölött.
– Ide hozzám mindenki! Nők és férfiak.
Azok előjöttek a lakás különböző részeiből és körül állták.
– Mindenki tűnjön el a lakásból. Kifelé! Egy-kettő!
Öt perc múlva már csak ők ketten álltak még mindig a fürdő előtt.
– Terka. Tudod milyen nap van ma?
– Igen. Az évfordulónk. Vagyis csak fél. Várj itt az ajándékod.
– Egy új borotva készlet.! És originál a hab is.
– Jól elrejtettem, hogy ne találják meg a fürdőben.
– Köszönöm drága. A tiéd bent van a szobában. Mindjárt hozom.
– De szép csokor, és milyen jó illata van. Nagyon köszönöm. Mi lesz a vacsorával?
– Tényleg, a vacsora. Menjünk el egy ötcsillagos étterembe. Hisz csak egyszer vagyunk félévesek.