Te mindig szerettél a reflektorfényben állni,
Én hátul szerényen a homályban várni,
Te a nyüzsgő városban voltál boldog,
Én a kertekben, ahol szúrnak rózsabokrok,
A te szemedben a világ szépsége csillog,
Az én szívemben a láthatatlan, évezredes titkok.
Rólad beszél, ami szép, ami ragyog, ami illem,
Én mindent odaadnék, csak hogy láthassam az Istent.