Te mindig szerettél a reflektorfényben állni,
Én hátul szerényen a homályban várni,
Te a nyüzsgő városban voltál boldog,
Én a kertekben, ahol szúrnak rózsabokrok,
A te szemedben a világ szépsége csillog,
Az én szívemben a láthatatlan, évezredes titkok.
Rólad beszél, ami szép, ami ragyog, ami illem,
Én mindent odaadnék, csak hogy láthassam az Istent.
Lukács 9,24 alapján.
Hozzászólások
Mivel az ellentétes pólusok vonzzák egymást, ebből bizony szoros kapcsolat lehet. Amennyiben pedig megvan az érdeklődés a másféle gondolkodás iránt, úgy az egyetértés is létrejön. Amint pedig felfedezik vágyaikat egymásban, tartóssá válhat a szeretet.
Különös szembeállítás, ám mégsem lehetetlen feladvány.
Gratula + ötös pacsi
Kedves Gábor!
Gyönyörűen ábrázolod a két ellentétes életmódot és személyiséget, valamint az értékek különbségét. Az egyik fél a reflektorfényt, a nyüzsgést és a városi életet szereti, míg a másik a csendes, eldugott kertek nyugalmát és a spirituális mélységeket keresi. A kontraszt a világ szépsége és a láthatatlan, évezredes titkok között erőteljes és elgondolkodtató.
A vers utolsó sorai különösen megindítóak, ahogy azt fejezed ki, hogy mindent odaadnál azért, hogy láthatsd Istent. Nagyon erőteljesen hat. És persze a legjobb vágy... 😊
Jó volt újra olvasni a versed, köszönöm!
Szeretettel: Kata