Bernáth Aurél képe alá
részvétlenség s részvét holt arcai szűnnek
ellopott szemfedők már-nem-rejtette
elillant Janus-i sugarakkal egyazon érme
két oldalán lassulón lopakodó rozsda
komor hűvös ünnepe eldobott homlokok
maszatolódott kevély szívek még a Styxen
innen nem gyújtom meg már a körte-lámpát
az asztalon az akváriumban aranyhalak
kergetőznek s vonulásával kéklő felhőknek
nyitok ablakot szelíd s konok remetelak
ígérte hűs szellőkkel simított dombhátak
lejtenek feloldódón zöldes s lélekben üde táj
ébred a selymes horizontról lelép világolva
ami ártatlan s derűs sodrásával a folyónak
egy testetlen-vöröslő szirmaival időtlen
újra s újra felköszöntő csend virágai
tündökölnek a lélek gyöngyvirágillatú
enteriőrjében talál így rám részvétlen s részvéttel
túl homlokokon s Janus-i elillant sugarakon
mosolygó felejtéseken átkelve lesz
égszínkék remény ez a reggel
Hozzászólások