Ott ülök melletted és
Hallgatom, mit elmondasz
Drámát, szerelmet,
Igaz történetet,
Mit megéltél eddig keserűt és édeset.
Figyelem hangod, nézem arcod
Fürkészem tekinteted
Hogy még jobban értsem, tudjam
Mi kebledben felgyújt és feldúl
Érzelmeket forrón vagy épp
Hidegen fájó kísértetet.
Lassan, ahogy a hold úszik előre
Égi utazásán, úgy
Tárul előttem fel
Mi is történt veled,
Ahogy fogva kezem
Viszel egyre beljebb és beljebb
Könyvtárodnak titkos rejtekébe,
Hogy olvassam és értsem életed
Papirosára vetett tinta sorait.
Érezzem és tudjam lapjait,
Benne a fájót és türelmeset,
Vigasztalás gyöngéd ölelésit,
Rózsás szirmát és a szúrós tövist.
Kérlek, maradj még, engedd, hogy
Szíved szívem melegén erőre kapjon és így tudd meg,
Mennyire szeretlek és szeretném azt,
Hogy legyen vége, mi sötét fellegként
Elzárta a napot feletted.
Hogy elmondjam, mimódon akard az
Életet még jobban, mint bármikor eleddig.
Nehéz szót találni most,
Csak elmerülök szemedben, tavának kék vizében
Megmerítem fáradt
Emlékeim, hogy te is tudd, ki az, ki hallgat téged,
Így megismerj engem is, kicsit.
Köszönöm, hogy elfogadtál és boldog
Vagyok, hogy elfogadtalak, s
Szeretném, ha tudnád, mennyire
Boldoggá tett, hogy megtaláltalak.
Hozzászólások
Versed hangulata és helyenként a szóhasználatod is az 1800-as években létrejött lírai műveket idézik. Előtűnnek abból a korból merített toposzok is, mint pl. az "...elmerülök szemedben, tavának kék vizében..." vagy a "Vigasztalás gyöngéd ölelésit, Rózsás szirmát és a szúrós tövist."
Beláthatod, az ilyen régies kifejezésmódok manapság már kimondottan avétosok. A fiatalok (sőt a már kevésbé fiatalok is) elhasznált, idejétmúlt tartalomként érzékelik és megmosolyogják.
Magam is több szempontból kifogásolhatónak tartom írásodat, így nálam nem éri el a főoldalon megjeleníthető (háromcsillagos) szintet.