Esténként lehámozza magáról
a fényt a szemérmes sötét
s a kocsmapulton hangtalan
poháralátét lesz a Nap.
Maszatos pecsétként
fut szét az alkonyat.
A sarokban félkarú rabló csattog,
miközben kereket old a remény.
Kezek matatnak üres zsebekben.
A fejekbe a mit-tegyek beég.
Magukat gáncsoló lábak
botladoznak utat tévesztve.
Az imbolygó árnyak
egy-egy korsó sör habjába
zuhannak öntudatlanul.
Lassan bealkonyul.
*
Már
horizont alá bukott a Nap,
de még mindig nem hiszik,
hogy a világ is vakít:
a Hold füstös-piszkosan
felettük hamis álmot ír.
A hajnal
kiveti magából,
aszfalton ébred a részeg indulat.
Bicska csukódik. Még vértelen.
Az időn átüt a penész.
Ma is
takaród alatt húzódik meg
a szemfényvesztés.
Hozzászólások
Köszönöm figyelmedet kedves Tokio. Úgy tudom gyengélkedtél..( ..a szemeddel..?) Remélem már jól vagy!
Nem nagyon bízom a gyűjtésekben..legtöbbször utat tévesztenek..
Köszönöm kedves Tibor. Igyekeztem...
Hát igen... és még jó, ha a takaró megvan. :)
Tegnap belenéztem a Cannes-i Filmfesztiválról készített Návai tudósításba... olyasmiről is szó volt, hogy a cicomás felkentek majd gyűjteni fognak a nélkülözőknek.
Szóval, ne adjátok fel Bicska Maxi és Kocsma Jenny! :-D
Gratula + pacsi!
Vakít.
Pontosan írsz.