ALKOTÓ

Vágyakozás-szonáta

10843594892?profile=original
Genedics Kamilla festménye


Naponta ismétlem önmagam.
Gondolataim kilobbannak az űrbe,
de nem csillagporból alkotnak téged elevenné,
se nem két kezem mesterien,
ahogy szobrász hasít a nyers kőből.
Amikor a látomás legyőzi az elme korlátait,
a Teremtő szemével látlak
– Ő láthatta az első nőt ilyennek.

Ember-szöveteidbe életet lehelek,
arcodra gyöngyház-fehér nevetést,
de önző a szándék: tökéletlen lényem,
a vad férfi most kénye-kedvére alkot,
hogy bejárhassam tested zarándokútjait,
alakod sejtelmes geometriáját,
miközben összemos minket az éj.
A mű remek, de nem konvencionálisan vagy te szép,
hanem valahogy másképp.

Leírhatnám, milyennek látlak.
Leírhatnám, hogy meztelen bőröd a jázminok jó illata.
Leírhatnám, hogy két melleden megáll az idő,
amin a fáradt szem megpihen,
s hogy tested, mint szőke ágyékú aranypáncél,
mikor a lemenő nap szórt fényt vet,
szavaid pedig a mindent magukba foglaló szavak,
amit kicsikar magából a barbár pillanat.

Jöjj hát könny-oltáraimra,
üres kápolnáimban ne hagyj egyedül,
te légy aki minden szót ismer,
aki tudja a múlt idők történetét –
a szemek és szavak közönyét –,
te légy a mell és a hó-arc, melyre keserű harmat hull!
Testünk kettős integráljele pihenjen csend-szőnyegeinken,
hadd álmodhassalak tovább,
összegyűrt vásznaink melegét,
meztelen perceink csók-zuhatagát,
mígnem megnyugvást találok az idő tengelyében.

Horváth Géza

Pécs, 2012. február 12.
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –
ALKOTÓ

Valamikor 2000 környékén kezdtem írni. Az első nagy rádöbbenésem volt, hogy nem azzal foglalkozom, amivel szeretnék, de győzött bennem a lét és a család fenntartásának józansága. Azóta okosabb lettem, és rájöttem, minden úgy van (volt) jó, ahogy történt, különben nem én lennék most az, aki vagyok.
Átestem az amatőr irodalmi lét minden fázisán: regisztráltam portálokra, írtam és véleményeztem, estekre jártam, antológiákban jelentem meg, én is vitatkoztam művekről, az élet problémáin, a tollforgató magányosságán, az elszigetelődésről, vagyis a többiekkel együtt én is élveztem ezt a különlegesnek tartott létállapotot. Írót, költőt játszottunk. (Némelyikünkből talán az is lett.)
A szereplőim nem valódiak, mégis benne vagyok minden írásomban valamiképp. Voltak elképzeléseim, hogy egyszer majd saját kötettel jelenek meg, de letettem erről a vágyamról, hacsak nem hull az ölembe egy visszautasíthatatlan lehetőség, nem lesz belőle semmi. Ma már nem tartom fontosnak. Sokkal inkább azt, hogy amit leírtam, azok az én gondolataim, az én ötleteim, az én világértelmezéseim, amikért én küzdöttem meg éjjelente. És néhány embernek talán tetszettek. Az írásaimon keresztül magamat is dokumentálom, ami bizonyíték arra, hogy létezem. Így szemlélve a dolgokat, ennyi év után, elégedett vagyok.

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum