ALKOTÓ

Ősz

 

Dérré dermedt a hajnali harmat,
Kóbor szellők avart kavarnak.

Kincsét az ősznek mind elorozzák:
Lopják a fák dús aranyát, bronzát.

Hallgat az erdő, talán örökre.
Rejtőzik némán nehéz ködökbe.

Zizzenő kórón halott virágok...
Károg a holló, nagy havat károg.
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALKOTÓ
    Igazi őszi hangulat, de érezni a telet is! :) Kedves Ibolya, szép a versed ! :)
    Szeretettel: István
  • ALAPÍTÓ
    A két károg sztem nem segíti a verset olyan mértékben, mint ahogy a szóismétlés visszafogja. Ágon a holló is beleférne az ütemedbe talán...
    Remek ritmus, hangzás, csodálatos képek. Engem ez a versed emlékeztet Gabiga: Őszidőben c. szépségére.
    Gratulálok hozzá + pacsi! :))
  • SZERKESZTŐ
    Valóban nem szomorú, egyszerű ténymegállapító strófák :) Röviden, de lényegre törően és láttatóan varázsoltad ide az őszt. Az utolsó sor kis játékosságával nekem kicsit népdalossá oldódik az egész. Tetszett! Nem kicsit! :)
    Puszi!
  • ALKOTÓ
    Erikám, így igaz, én is azt érzem, hogy nincs is annyi szomorúság ebben a versben, mint ahogy egy őszi vershez illik. Köszönöm, hogy olvasták. Puszi.
  • ÖRÖKÖS TAG
    Nekem is tetszik, szomorú, de a szóismétlések miatt
    valahogy mégis játékos :)
  • ALKOTÓ
    :)
    Köszönöm nektek.
    Ölelés.
  • ALKOTÓ
    Nekem is tetszik:)))))
Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum