A szeptember végi tört,
elcsigázott fényben
a sápadt levelek ijedt
halálugrását nézem.
Rövidül léptem.
A nyári, tarka örömök
cikázó, csicsergő raja
már rég elköltözött.
Elrepült délnek.
Üres a fészek.
Élek - konstatálom reggel
ébredés és ébrenlét között
vállcs
Kár a nyárért,
napsütéses
hosszú őszért,
fáról hulló
falevélért…
Kopár kertben
varjú károg,
elege van
már a mából.
Szél tépázza,
eső veri,
mérges gazda
elkergeti…
Panasz szava
messze száll:
- Kár a nyárért,
napsütéses
hosszú őszért,
fáró
Ma szépen süt a Nap odakinn,
ezerszínű lombot simogat sugara,
hálója közepén napozik egy pók,
fonalán megcsillan a reggel harmata.
Ma szinte felhőtlen az ég odafenn,
selymén csak néhány felhőcsipke úszik,
kristályként ragyogó végtelenén
költözni
Ősszel az esték hosszúra nőnek,
komor csend folyik az égről,
nékem a szín most idegen,
régen álmodtam világoskékről.
Sorba rendezem halott vágyaim,
már idegenek az apró álmok,
haszontalanul vártak a polcon,
sorjában néhányat kidobálok.
Most
… Pali bácsi emlékére
Szürke felhő ölel körül,
fáj ez az ősz kívül-belül.
Készületlen tört rám, lopva,
nyárvégemet elorozva,
csillagtalan, sötét éjjel,
reggel köddel, nappal széllel.
Számlálom, mit mulasztottam,
míg a nyárból ősz lett gy
1.
Falevél álma:
gyökér ölelésében
múlni el egykor…
2.
Falevél hullik…
Utazása halálos.
… Szédítő gyönyör.
3.
Kegyes telet vár
minden fázó falevél.
… Csak a vég biztos…
4.
Rőt falevél, ág
végén pihen. Még nyár van.
… De kezem eres…
5.
Bánatszél d
Verébhad ujjong a kopaszodó fákon: - Elrepült sok éhes száj!
Örömük határtalan, csak én nézem fájón, hogy kiürültek a fészkek.
A póznák drótján sem tanácskoznak már a fecskemamák arról, hogy fiókáikat mivel is etessék…
Hiányzik ficsergő tornaórájuk,
Kint szeptemberi bágyadt napsütés, néhány krákogó varjú déli dala, és haldokló levelek illata utolsó üzenetként arról, hogy az élet szép.
Bent jómagam, az álmosító meleget élvezve a monitor előtt üldögélek tétlenül, a bőség zavarával küzdve.
Míg kat
őszben úszó levél
horgonyként hull elém
időörvénybe ránt
hosszú estek érnek
ajkamra hűlt ének
tétovasága bánt
felhajtom gallérom
csörgetem fillérem
útravaló gyanánt
homályba indulok
kísértő alakok
vágnak elém haránt
illó eml
