Azon sejtelmes, izzó mélységekből
kéklenek árva csóvái pillantásodnak, amely
szigorúan, de nem komoran végigmér,
talán decensen megállok benne, nem találtatva könnyűnek.
Csak az az álom hív, hogy Nálad lehessek mindig otthon.
Az ódon éjszaka árnyai közt csillámlik a csillagpor.
Rezge pókhálód fonalaival körbe szőve, sarokba szorítva
engem fogsz be. Messze túl megannyi megvakult várakozáson.
Sárga rózsák e lélekvirágok.
Mind frissen vágott. Nagyanyám ósdi vázájában.
Olyan a te csended, Édes. Szavaid, amelyek csak
hozzám szólnának majd, hiú álom. Lassan felébredek. A porlepte,
kopottas barna karosszékben időzve csak a nikotinos
éberség vár. Női szíved világoló sárga rózsák
bájos mosolyával kint is, meg bent is, ahogy
távoli csillagfényed is pompázik: keresztneved jelentése nagyság.
Időtlen urnákban. Miután elégetted a reményeim.
Kilétem hamvai felett lebegnek félhomályosan,
ki nem mondott vak ígéreteim. Ez a
szerelem is lassan mozgó szürkés füstté válik.
A kései enteriőrben mint Pallas Athéné szikrája,
öngyújtóm lángja villan. Egyik cigarettám után
a másikra testálva a gomolygó vágyat.
Hamuja szétszóratott némaság. Ez éjjeli táj itt
benn. Mekkora fordított arányosság a te
csendeddel. Bábája a kesernyés hiány.
Nem érkezel. Noha talán tájékozódási pont
leszek a kiismerhetetlen belső térképeden.
Nincs, s nem is lesz szükség metafizikus
személyzetre, ha halálra vagyunk
kiképezve. Mégis tekinteted mélykék
csendjében add nekem szótalanul, lassan
átölelve, mint egyetlennek – szórt fényű, talán sosincs
szerelmedet. Még ha írott és íratlan törvény tótágast is áll.
Többet ér minden szócsatánál, a tőlem való zsigeri irtózásnál
megannyi hófehér érintésed: talán lágy öröklétem lenne ez.
Virágzanak a sárga rózsák hangtalan.
Miután mégis és váratlanul megérkezel, Édes:
a sohanapján. Miközben angyalarcod már huszonhárom
novemberében végleg elvesztetted.
Alkotói biográfia: Erdős Márton
"Per aspera ad astra."
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Interjú tabuk nélkül 7. / Online beszélgetés főszerkesztőnkkel, Czinege Lászlóval
Márkus Míra publikálta: május 11, 2019, 10:00, Online beszélgetés
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Témák címkék szerint
- szépírások (501)
- vers (310)
- versek (132)
- líra (130)
- szépirodalom (103)
- novella (103)
- próza (92)
- tokio170 (81)
- olvasnivaló (72)
- irodalom (44)
Havi archívum
2026
- szeptember (5)
- augusztus (5)
- július (6)
- június (7)
- május (9)
- április (9)
- március (3)
- február (32)
- január (21)
2025
- december (5)
- november (6)
- október (8)
- szeptember (6)
- augusztus (3)
- július (2)
- június (3)
- május (9)
- április (9)
- március (12)
- február (8)
- január (16)
2024
- december (17)
- november (8)
- október (6)
- szeptember (7)
- augusztus (5)
- július (4)
- június (7)
- május (9)
- április (10)
- március (4)
- február (8)
- január (1)
2023
- december (7)
- november (1)
- október (2)
- szeptember (3)
- július (2)
- június (4)
- május (2)
- április (5)
- március (6)
- február (8)
- január (8)
2022
- november (2)
- október (2)
- június (1)
- május (1)
- április (3)
- március (1)
2021
- december (1)
- november (2)
2020
- augusztus (1)
- június (2)
- április (2)
2019
- december (1)
- május (1)
- január (3)
2018
- december (1)
- november (6)
- október (1)
2017
- június (1)
- április (1)
2016
- december (2)
- szeptember (1)
- április (3)
- január (3)
2015
- december (5)
- szeptember (1)
- augusztus (1)
- május (10)
2014
- október (1)
- szeptember (1)
- augusztus (6)
- július (1)
- június (6)
- május (7)
- április (6)
- március (13)
- február (13)
- január (7)
2013
- december (6)
- november (7)
- október (15)
- szeptember (7)
- augusztus (9)
- július (4)
- június (5)
- május (6)
- április (12)
- március (19)
- február (3)
- január (9)
2012
- december (15)
- november (10)
- október (14)
- szeptember (23)
- augusztus (17)
- július (8)
- június (10)
- május (17)
- április (30)
- március (24)
- február (27)
- január (27)
2011
- december (22)
- november (41)
- október (22)
- szeptember (41)
- augusztus (30)
- július (41)
- június (20)
- május (16)
- április (12)
- március (14)
- február (24)
- január (41)
2010
- december (16)
- november (10)
- október (13)
- szeptember (32)
- augusztus (8)
- július (12)
- június (13)
- május (17)
- április (31)
- március (22)
- február (26)
- január (47)
2009
- december (36)
- november (54)
- október (43)
- szeptember (21)
Hozzászólások
Kedves László! Hálásan köszönöm az újabb minőségi elemzést! Műbírálatod még jobban felkeltheti az Olvasók érdeklődését a versem iránt. E mű középpontjában egy hatalmas szerelmi trauma áll, amelyben végig vétlen voltam, a szűkebb és tágabb környezetem, illetve a vétkes Hölgy is akármit látott/lát bele (ha egyáltalán érdekli). A kimondhatatlan fájdalmat próbálom kimondani, aki volt már életében reménytelenül, de igazán szerelmes, az pontosan tudja és átérzi, amiről beszélek. Ők érteni fogják a verset a titkaival együtt. Sőt. Igazából nem érteni kell ezt, hanem átérezni. Mint ahogy az intuíció szerintem mindig elsőbbséget élvez a dedukcióval szemben. Főleg, ha szépirodalomról van szó. Ami Édest, a vétkes Hölgyet illeti, még neki sem kívánom azt a földi Poklot, amit egykor okozott nekem. Számításból. Nagyon köszönöm a kritikai észrevételeidet is, gondolkodom a zeneiségen és a rímeken is! Barátsággal: Marci
Elégikus atmoszférájú szabadvers, amely hatásosan épít a klasszikus költői eszközökre. A porlepte enteriőr, a sárga rózsák és a szürkés füst vizuális szinesztéziája pontos belső feszültséget teremt, miközben az olyan motívumok, mint Pallas Athéné szikrája és az öngyújtó lángja, intellektuális mélységet adnak a tartalomnak.
A mű szerkezete egy zárt, privát emócióra támaszkodik. A konkrét, rejtett utalások (mint a név jelentése vagy huszonhárom novembere) egy intim világot határolnak le. Ez a technika a mondandót tudatosan távolságtartóvá teszi az olvasó számára, ami egyúttal megóvja a mű belső titkát azáltal, hogy nem ad direkt kulcsot a megfejtéshez.
Bár a gondolatok hömpölygését jól követik a soráthajlások (enjambement-ek) töredezett belső ritmusai, érdemes lenne megvizsgálnod a rímekben rejlő lehetőségeket is. Ha a sorvégek helyenként összecsengenének – akár laza asszonáncokkal –, az a zeneiség jobban egybetarthatná a sűrű szövegtestet. Egy dallamosabb hangzás finom ellenpontja lehetne a tartalom rideg, kesernyés magányának. Érett formakultúráról tanúskodó, megrázó belső helyzetkép és számvetés.