SZÉPIRODALOM

84

Carnavon és élettàrsa Kaliforniai hàzukban voltak. Diego néhàny szóval elmesélte, hogy miért jött Fernandez 3, és egyenesen visszatértek hozzà, ahol làtogatója nyugodtan vàrakozott. Meglepődve ugrott fel amikor megjelentek a szobàban.
— Nehezen lehet megszokni helyvàltoztatàsukat, és kényszeredetten próbàlt mosolyogni.
— Elhiszem, bólintott Walraf és bemutatta tàrsait.
„ A baràtaim, Carnavon és Alma a felesége velem jöttek, hogy meghallgassàk történetét, ha maga is úgy akarja?
— Rendben.
— De mindenek elött jelezni akarom, hogy a rendőr, ha valóban az volt aki a hàz elött ment el, többé semmi veszélyt nem jelent magànak.
— Megölte? Fernandez 3 hangja remegett.
— Dehogyis. Meghalt önmagàtol. Nem szokàsunk őlni, és Diego Walraf nem forditotta el tekintetét. Ha nem tévedek, megàllt a szivverése amikor mellette hirtelen megjelentem. Senki nem mondhatja, hogy nem természetes úton veszitette el életét.
— Jobb igy, hagyta helyben làtogatója. Mit akarnak tudni, pontosan?
— Mindent, vàlaszolta Carnavon. Miért akarnak elpusztitani minket?
— Tud màr erről?
— Amint làtja.
— Mert mi nem szeretjük magukat!
— Miért? Mit vétettünk, hogy ennyire gyűlölnek minket?
— Semmit. Màsok mint mi. Ahogyan utaznak. Nincs gépekre szükségük, autó, repülő, még làbra sem, hogy helyet vàltoztassanak. Tudjuk jól, hogy beszédre sincs szükségük. Maguknak télépatikus képességeik vannak. Egymàs gondolatàban olvasnak. Vas egészségük van. Soha nem betegek. Mi, mi àllandóan betegségekkel küszködünk, àrtatlan gyermekek halnak meg gyógyithatatlan betegségekben. Az idő nem fog magukon, nem öregednek. Gondolom, hogy nem 40 éves mint aminek nézem. Mi, mi öregszünk. 33 éves fejjel màr ősz hajszàlaim vannak. 45 éves kórban a nők terméketlenek. A férfiak és nők fizikai energiàja ellenàlhatatlanul csökken ötven év utàn. Mi mindég meghalunk. Az évek múltàval tudjuk jól, hogy közeledik a pillanat amikor el kell hagyni az élők vilàgàt és nem tudjuk, hogy mi van az elmúlàs utàn? Filozófusaink és téológusaink kihasznàlva ezt a helyzetet, jobb életet igérnek a túlvilàgon, vagy az utódaink jobb életét a jövőben!
— Ezek a különbségek léteznek, hagyta helyben Alma. De mi nem akartuk ezeket a különbségeket. Ellenkezőleg!
— Elhiszem, hogy igazat mond. Vannak olyan téóriàk is forgalomban, hogy mindez nem a maguk hibàja. Maguk azt akartàk, hogy mindenben pontosan olyanok legyünk mint most maguk.
— Ez az igazsàg. Gondolkozóik nem tévednek, vàlaszolta Carnavon. De ezért a különbségért annyira gyűlölni minket, hogy kiirtàsunkat óhajtjàk, ez mégis csak túlzàs, nem gondolja?
— Ha a véleményemet akarja tudni, azt vàlaszolom, hogy igen. Ezért vagyok itt. Fernandez 3 egymàs utàn hallgatóit nézte. De az én véleményemnek semmi jelentősége nincs. Ha logikusan akarunk gondolkozni, a közös élet magukkal képtelenség.
— Miért? Elég hely van mindenki szàmàra.
— Igaza van asszonyom. Pillanatnyilag.
— Alma azt akarja mondani, hogy a földrészek üresek, vàgott közbe Walraf. Még ha nem is ismerik, tudjàk jól, hogy hatalmas néptelen földrészek vannak.
— Tudjuk jól, persze.
— Mi a probléma akkor? Alig szàzezren élnek itt Kaliforniàban. Mi szétszóródva majdnem làthatatlanok vagyunk a maguk szàmàra. Miért kellemetlen a jelenlétünk?
— Nem pillanatnyilag. Vezetőink kitervezték több szàz évvel előre történelmünk és fejlődésünk.
— Magyaràzza meg vilàgosan. Kitervezni a történelmet? Hogyan, hajólt előre az asztal fölé Diego Walraf.
— Az eljovendő nemzedékek szàmàra. Nagyon lassan szaporodnak maguk s mi nem tudjuk, hogy miért. Mi pedig magukkal ellentétben gyorsan szaporodunk az elhalàlozàs és az élet nehézségei ellenére. Mikor majd màs földrészeket gyarmatositunk, a maguk jelenléte fékezni fogja terjeszkedésünket. Nem tudunk együt élni, ez képtelenség!
„ Igaza van. Szótlanul cserélték el gondolataikat. „Mi nem keveredhetünk velük, mert képzeljenek egy pàrt ahol az egyik partner ellenàllhatatlanul oöegszik amig a màsik szàzadokon keresztül fiatalon él! Carnavon gondolatait Fernandez 3 kivételével mindnyàjan felfogtàk.
Rövid gondolkodàs után Walraf feltette a lényeges kérdést.
— Hól tartanak a tervükkel?
— Elméletileg kész a gép. A gyakorlatban sikeresek a kisérletek, de csak kis tàvolsàgon. Alig tiz méter. Vagyis nagyon messze attól, hogy képesek legyünk tàvolról, a föld körül nagy területeken hasznàlni.
— És a földkörüli szàllitàs?
— Az sincs kész még. Ejjel-nappal egy màsik csapat dolgozik rajta.
— Tudja, hogy milyen rakétàt akarnak csinàlni? A vàlaszt vàrva visszatartottàk a lélekzetüket.
— Tudom, hogy nem rakétàroó van szó. Néhàny elejtett szóból tudom, hogy egy antigravitàció motoron dolgoznak.
— Antigravitàció?
— Gondolom, igen.
— Ez màr gyakorlatilag megvalósult?
— Dehogyis. Minden valószinüség szerint mi hamarabb elkészülünk mint ők. Koràbban kezdtünk dolgozni.
— Mennyi idöre van szükségük, hogy a fegyver akcióképes legyen?
— Képtelenség megitélni, tétovàzott Fernandez 3. Meglehet, hogy elegendő lesz néhàny év megoldani a nehézségeket. De könnyen elképzelhető az is, hogy nem sikerül mielött megööregszem és soha nem làtom meg az eredményt.
— Tehàt pillanatnyilag nem vagyunk veszélyben?
— Nyugodtak lehetnek, még nem.
85
Carnavon és Alma egyenesen Spanyolorszàgba mentek Stockwellékhez. Walraf egyedül maradt làtogatójàval.
— Làtja kérem, ez a vàratlan megjelenés és eltünés ami elviselhetetlen szàmunkra. Még nekem is! Úgy talàlom...hogyan is mondjam? Embertelen, csodàlatos, megmagyaràzhatatlan, hogy az egyik pillanatban itt van és egy pillanat múlva màsutt.
— Megnyugtatom, szàmunkra sincs magyaràzat, hogyan és miért mint sok màs képességünkre sincs. Walraf a konyhàban két üveg sőrt keresett.
— Akar egyet, kinàlta. Leült, levette a kapszulàt és egyenesen az üvegből ivott.
— Egyes kutatóink és vezetőink szerint a maguk képességeik a vilàg legjobban örzött titkai közé tartoznak! Fernandez 3 is ivot egy kortyot és megjegyezte.
„ Jó hideg.
— Pedig mindenki tudja, hogy képtelenség egy titkot őrizni, semmi sem sérthetetlen. A valósàg az, hogy magunk sem tudunk semmit. Annyi évszàzad utàn néhàny az agyunkal kapcsolatos észrevételen kivül, semmit nem tudunk. De őszintén, miért kellene titokban tartani?
— Megőrizni velünk szemben az előnyt.
— És maga elhiszi ezt?
— Én nem. Ez nem logikus, mert semmi kapcsolatot nem tartanak velünk és nem hasznàljàk ki az előnyüket!
— Akkor miért?
— Fogalmam sincs. Fernandez 3 kortyolgatott, majd hozzàtette. Szerintem ez egy féltékenység. Tiszta féltékenység. A féltékenységből politika lett. Mi féltékenyek vagyunk és irigykedünk. Minden olyan könnyü maguknak! Ezt nem tudjàk maguk megérteni.
— Vagyis alsóbbrendünek érzik magukat?
— Gondolom.
Diego Walraf a konyhàba ment és visszatérte utàn próbàlt magyaràzatot adni.
— Maguk csak könyvekből ismerik a történelmet. Én életgyarkolatból. Atéltem. Akaratunk ellenére olyan helyzetben vagyunk magukkal mint az europai hatalmak voltak az afrikai és àzsiai népségekkel. Gyarmatositók voltunk. Ismeri a gyarmatositàs történelmét?
— Igen, olvastam róla és a làtogató letette a sörösüveget. A gyarmatok magukat nem szerették.
— Ez igy van. Képmutatóan önmagunk igazolàsàra úgy tettünk mintha hinnénk, hogy szeretnek bennünket és mi is szeretjük őket. Valójàban nyilvànvalóak voltak a különbségek. Nem csak fizikailag a làtható különbség, de kulturàlisan is. Ahol semmi nem volt érkezésünk elött, mi mindent oda vittünk. Útakat csinàltunk, iskolàkat, kórhàzakat, a földi, folyami és légiszàllitàst megszerveztük. Átadtuk a tudàst, megtanultàk a nyelvünket, a kulturànkat és egy irni olvasni nem tudó lakossàgból egy elitet, orvosokat, mérnököket, müvészeket formàltunk, egy modern àllam bàzisàt.
— Maguk ismerték ezt a korszakot ugye?
— Természetesen. Fiatal voltam még mikor a politikai ellentétekből a korszak nagy hatalmai függetlenséget adtak gyarmataiknak. Ma màr persze, ez nem érdekes. Egyedül a hasonlósàg érdekes a múlt és a jelen között. Maguk nem szeretnek bennünket és irigykednek rànk. Pontosan úgy mint a múltban a többiek. Maguk nem viselik el a különbségeket. A többieknek mi fehérek voltunk a múltban. Lehetetlen volt szàmukra fehérre vàltozni. Mindent mi teremtettünk, és egy àltalunk teremtett környezetben éltek. A hàzak, az iskolàk, a közlekedés, a fegyverek, az àllamforma, mindent mi adtunk, mint egy formàt. Be kell ismerni, hogy semmi nem jött tőlük és ez elviselhetetlen volt szàmukra.
— Most pedig mi élünk a maguk àltal formàlt, a maguktól örökölt környezetben, ismerte be Fernandez 3. És még kiàltóbb a különbség! A technikàt meg lehet tanulni és az idő múlàsàval, néhàny generàcióval később elképzelni, hogy ez az ő sajàt technikàjuk és nem egy örökség. A különbségek eltünnek. De ez magukkal nem lehetséges. Létezik a különség szàz év múlva épp úgy mint az első napon.
Pillanatnyilag a sőr eltüntette közöttük a különbséget. Fernandez 3 hosszasan nézte Walrafot mielött megjegyezte.
— Maguknak nincs, nekünk halottjaink vannak.
— Mit akar ezzel mondani?
— Hogy csalàdtagjaink visszavonhatatlanul eltűnnek! Gyermekek, szülők, szerelmek. Ez egy érzelmi kérdés. Maguk soha senkit nem veszitenek el. Azt lehet mondani,, hogy immunizàlva vannak a halàltól.
— Ez igaz, vàlaszolt zavartan Diego Walraf. Hogy miért nem halunk meg? Magunk sem tudjuk. Mint ahogy azt sem tudjuk, hogy mi van a kezdet elött és az elmúlàs utàn!
— Meglehet, de a különbség létezik és nem lehet eltüntetni. Nem tudjàk megérteni vagy csak csak nagy nehezen, hogy milyen érzés elvesziteni egy csalàdtagot. En elveszitettem a bàtyàm, a gyerekem és egy asszonyt. Az apàmat nem, mert ő olyan mint maguk, nem hal meg. Mikor fiatal voltam, sokat foglalkozott velem és rengeteg mindent megmagyaràzott a különbségekről. Ez az oka, hogy miért nem gyülölöm magukat mint a többiek. De a kérdés nyitva marad szàmomra is és soha nem kapok rà vàlaszt.
— Azt gondolom, hogy nincs! Diego Walraf itélete fellebbezhetetlen volt.
86
Otthon voltak mindentől messze. Mint egy ébresztőóra tik-takja a falon rejtőzködő gecko kiàltàsa volt az élet egyetlen jele. A szunyoghàlóval boritott ablak-ajtón keresztül làtható volt a telihold gyàszos, hideg fényében fürdő tó.
— Mindég csak erre gondolsz, suttogta az asszony. Szeretkezés utàn Carnavon mindég hagyta, hogy a gondolataiba làsson Alma.
— Az én hibàm, vàlaszolt Carnavon. Úgy suttogtak mintha félnének a csenden kivül felébreszteni valakit.
— Tudod jól, hogy senki nem hibàs. Előre nem tudhattuk, hogy különbözni fognak.
— Ha hagytam volna a robot technikusokat...!
A gépemberek is elromolhatnak. Soha semmi nem biztos és tudod jól, hogy nem lehet a jövőt megismerni. Alma ismerte lelkiàllapotàt és levertségét, mióta megismerték Fernandez 3-at.
Visszatértük utàn hosszasan beszéltek baràtaikkal.
—Soha nem képzeltük, hogy nem szeretnek bennünket!
Stockwell szavai visszatükrözték az àltalànos véleményt. Később, amikor Valraf mindent megmagyaràzott, annàl nagyobb volt nyugtalansàggal szinezett csalodàsuk, hogy Carnavon mea culpàjàval minden tévedést magàra vett.
— Dehogyis! Ez épp úgy nem jobban a maga tévedése mint nem az enyém, próbàlta észretériteni Lily, a legfiatalabb közöttük. Nem tudhattuk előre! Senki nem tudhatta és ha szemrehànyàst kell tenni, akkor mindnyàjan egyformàn felelősek vagyunk.
— Senki nem tudhatta előre, hogy különbözni fognak, hangsúlyozta Stockwell.
— Az volt a tévedés, hogy folytattuk a màsolàst az első csecsemők elhalàlozàsa utàn és még késobb amikor észrevettuk, hogy nem örökölték képességeinket, tette hozzà Shannon.
— Ezek a kezdeti tévedések voltak. Technikai tévedés hogy úgy mondjam, folytatta Lily. A szeretet hiànya a legnagyobb baj. Mi nem szerettük őket!
— Ez nem igaz Lily, làzadt fel Shannon. Én szerettem lemàsolt gyerekeimet! Te is és mindenki, azt hiszem.
— Rajtunk kivül, mert mi nem akartunk, jegyezte meg szàrazon Alma.
— Kezdetben szerettük ezeket a gyerekeket, ismerte be Stockwell. Normàlisnak tartottam őket a sajàt gyerek koromra gondolva, amikor épp olyan voltam mint ők.
— Mindnyàjan ilyenek voltunk. Kurihara egyetértet vele.
— A szeretet problémàja sokkal később jelentkezett, és David az eddig szótlan anyjàra, Judithra nézett. Később amikor szaporodtak és a kapcsolat a szülők és a màsolt gyerekek között kevésbé szorossà vàlt, mert robot nevelők és professzorok foglalkoztak velük.
— Davidnak igaza van, fogta pàrtjàt Judith. Mert együtt maradtak, összetartottak, érzelmileg egy kasztot formàltak, egy tàrsadalmat, mert egymàsra hasonlitottak, közös pontok voltak közöttük ami hiànyzott köztük és közöttünk.
— Elmult a sajnàlkozàs ideje, szolalt meg eloszor Geordie.
— Igaza van, és Walraf kutatóan nézte. Egy nagy kerek asztal körül űltek mint mindég amikor szükség volt jelenlétükre. 150 évvel ezelött épitették Stockwellék a nagy termet hàzuk közelében.
— A múlt, az elmúlt és a sajnàlkozàs semmit nem vàltoztat meg. Lily szelid hangja viszhangként követte Geordie gondolatait.
„ Tanulmànyozni kell őket. Hogyan élnek? Ismerni terveiket, pontosan mit valósitottak meg? Informàciókat keresni.
— Kémkedés? Carnavon nehezen ejtette ki a szót.
— Igy is mondhatjuk, vàlaszolta Walraf. Ellenőrizni kell őket, hogy szükség esetén védekezni tudjunk.
— Gondolja, hogy...
— Ne legyen naiv Carnavon. Fernandez 3 nyiltan elmondta, hogy kiakarnak irtani bennunket. Az a szerencsénk, hogy annyira szeret bennünket, hogy képes elàrulni tàrsait.
— Mit javasol Diego? Stockwell màr elképzelt valamit, de elöbb ismerni akarta a régi FBI ügynök véleményét.
— Làtni kell őket. Hogyan élnek? Tanulmànyozni, hogy mit csinàlnak? Milyen fegyverekkel rendelkeznek.
— Gondolom, hogy igaza van. Canavon helyesnek talàlta Walraf elgondolàsàt. Meg kellett ismerni őket, a jövőjükre és a biztonsàgukra kellett gondolni.
— Bizonyos gyakorlatom van ezen a téren, elmegyek majd, tette hozzà Diego.
— Én is megyek! Mindnyàjan Lilyt nézték. Rendületlenül az ölében gombolyodó Pepitàt simogatta.
— Szó sem lehet róla, vàlaszolt Geordie.
— Miért? Tudod jól, hogy szeretek utazni!
— Azért mert ez veszélyes.
— Milyen veszélyről beszélsz? Tudod jól, hogy senki nem tud megfogni! Betegségeiket nem kaphatom meg. És én ismerni akarom szokàsaikat, és hogyan élnek. Minden ujsàgot azonnal közölni tudok anélkül, hogy helyet vàltoztatnék. Végeredményben csak néhàny napra van szükség és akàr minden nap hazajöhetek.
— Ingajàrat, kérdezte Shannon.
— Pontosan. És idokozben Diego csak a fegyverkezésükkel foglalkozik majd.
— Nyugodjon meg. Diego Walraf, Geordihoz fordult tudva jól, hogy döntő volt véleménye ami a biztonsàgi kérdéseket illeti.
„Lilyt semmi veszély nem fenyegeti ha mindent jól szervezünk meg.
87
A napkorong mintha az óceàn felszinét surolnà. Annyira elmélyedt gondolataiba, hogy csak az utolsó pillanatban vette észre, amikor nem tudott màr visszafordulni, az úton keresztben àlló pàncélost. Napnyugta utàn làthatta volna tàvolról a villogó kék fényeket. Most kénytelen volt lelassitani és megàllni a pàncélos közelében, elviselve egy acélsisakos rendőr kifejezéstelen tekintetét a ràszegezett gépfegyver csöve fölött.
Egyedül volt az úton fegyveres rendőrök gyürüjében. Alig húsz méterre az úttól egy a tetején àlló gépkocsi roncsa és körülötte egy szerelő kocsi és mentőautó, és làzasan elfoglalt emberek.
— Papirjait kérem!
Szótlanul mutatta papirjait tudva jól, hogy a rendőrök hatalma mindenek felett volt.
— Neve? A rendőr a papirokat nézte miközben kollégàja fegyverét mozdulatlanul szegezett fejére.
— Fernandez 3.
— Hól volt?
— Vagy harminc kilométerre a tenger parton.
— Miért? Szintelen hang és mikor hideg tekintetét ràszegezte az volt az érzése, hogy a fejébe akart làtni.
— Egyedül lenni, pihenni és halàszni.
— Hól van a horgàszbotja?
— A csomagtartóban.
— Nyissa ki, parancsolta!
A rendörök két lépéssel hàtràltak helyet adva, hogy kiszàlljon. Figyelték minden lassú mozdulatàt. Tudta jól, hogy egy hirtelen mozdulat elszabadithatja a pokolt, de még nem kivànt meghalni. Lassan kinyitotta a csomagtartót és a hàrom részre szétcsavart horgàszbotra mutatott.
— Miért nem dolgozik?
Ezt a kérdést vàrta az ellenőrzés kezdete oóa. Meglepte, hogy nem ez volt a rendőr első kérdése.
— Egy hetes szabadsàgon vagyok. Az igazolàny a kezében van és Stockwell 17 tàbornok irta alà.
A rendőr làzasan keresgélt a papirok között és az alàiràst látva megvàltozott a magatartàsa. Egy intérésére kollégàja a földre irànyitotta fegyverét.
— Minden rendben uram, elmehet. Hangja elveszitette fémes csengését és vissza nyújtotta a papirokat, miközben beult a kocsiba.
— Mi történt, kérdezte miközben vàrta, hogy a pàncélos helyet adjon szàmàra.
— Egy baleset, vàlaszolt a rendőr és szalutàlt.
Biztos volt abban, hogy az útmentén összetört gépkocsi kétszer elment Diago Walraf hàza elött. Abban reménykedett, hogy az àldozat semmi felvilàgositàst nem hagyott maga mögött és biztos volt abban is, hogy jó ideig nem tér vissza Walraf hàzàba. Kétszer ugyanazon a helyen felébresztené a rendőrök gyanakvàsàt.
Annak ellenére, hogy cimét megadta, nem tudta elképzelni, hogyan tudnà megtalàlni Walraf egy ismeretlen vàrosban ha munkája felvétele után érkezik. Ha sokàig vàrakozik és nem talàlja otthon, a kapcsolat végleg megszakad közöttük.
A vàroshoz közeledve megélénkült a forgalom. Az útakat mindenütt megtisztitottàk, még a lakatlan negyedekben is. Elméletileg senki nem lakott a romok között és fényes nappal a gépkocsikon kivül semmi nem mozdult. De most a naplemente utàn a romok feléledtek. Egy a civilizàción kivül élő tàrsadalom, a bünözők osztàlya tàmadt fel az éjszakàval. Fernandez 3 reflektorai elsuhanó àrnyakat élesztettek fel, de még nem volt veszélyben. Még nagy volt a forgalom és egyes helyeken làtta a rendőrök kék fényét is.
Mozdultalanul àllt az ajtóban. Mikor hazament, tekintete minden alkalommal kutatta a lakàst, a szobàt, a konyhàt és a fürdőszobàt kéretlen làtogatók nyomàt keresve. Különösen kifejlődött emléklàtó képessége megengedte, hogy a lakàsban a legkisebb vàltozàst észrevegye. Jelentéktelen jeleket hagyott maga mögött. Egy zokni, egy könyv vagy egy papir egy bizonyos szöget formàlva màs holmikkal.
Első làtàsra észrevette, hogy egy siető kéz màsként tette le a könyvet az éjjeli szekrényen.
A rendörők meglàtogattàk és ez nem lepte meg. Munkàja, részvétele a titkos munkàlatokban szükségszerüen az ellenőrzött emberek közé sorozta. Nem volt nyugtalan. Semmi veszélyes vagy megtiltott dolog nem volt a lakàsban. Semmi leiràs, papir vagy terv. Az ég vilàgon semmi. Lehet, hogy lehallgatjàk, ez teknikailag lehetséges volt. Még filmezhették is. Annyi rejtett hely van egy lakàsban ! Nem akarta keresni és megtalàlni őket és ezzel bebizonyitani, hogy volt mit titkolni.
Hogy kémkedtek utàna, megszokta mint mindenki annak ellenére, hogy első generàció volt. Első generàciónak hivtàk azokat akik mint ő is, klónozàs eredményeként jött létre. A többiek egy klóne férfi és nő nemzette klónok voltak. Ezeknek csalàdjuk volt. Apa, anya, testvér, màs rokonok mint nagynéni vagy nagybàcsi, feleségről és gyerekről nem beszélve. Nem neki. Tanulmànyai végeztével amikor a klónok tàrsadalmàba illeszkedett, ő is csalàdot alapitott Stockwell 17 tàbornok lànyàval. Gyerekük is volt és elveszitette mindkettőt a szülés pillanatàban egy orvosi tévedés miatt.
A csalàd elveszitése óta megvàltozott. Gyerekkori emlékeire alapozva meggyöződése volt, hogy a „többiek” korhàzàban, igy hivtàk „alkotóikat”, felesége és gyermeke életben marad.
— De nàluk nincsenek orvosok, próbàlta egyik baràtja magyaràzni mikor erről beszéltek. Soha nem betegek, nem olyanok mint mi!
— Tudom jól. Nem ismerik a betegségeket, de az asszonyok kórhàzban szűlnek. Én is voltam a kórhàzban egyszer mikor a féltestvéremet làtogattuk meg a születése utàn. Orvosok és robot àpolók voltak. Nagyon szigoru hygénia annak ellenére, hogy nem betegednek meg.
Soha többé nem beszélt erről a kérdésről a baràtaival. Véletlen okozta özvegysége utàn minden illuziójàt elveszitette. A hivatalos szervek elhitették velük, hogy felsőbbrendüek, mert szenvednek, a betegségek ellen harcolnak és meghalnak és egy jobb vilàgot teremtenek.
„ Mi hiszünk Istenben amig a többiek hitetlenek! Azt akarjàk velünk elhitetni, hogy ők az istenek mert bennünket teremtettek!” Ezt magyaràztàk a Krisztus-kiràly egyhàz papjai. Természetesen mindennek az alapja az volt, hogy a „többiek” az ördög szolgàlatàban àlltak. Az egyhàz a politikai hatalom oldalàn volt és cserében a politikusok tejhatalmat adtak az Apostól papjainak.
Soha senki nem làtta az Apostólt. A papok terjesztette legenda szerint egyenesen az égből szàllt le és rendszeresen talàlkozott Krisztus-kiràlyal, hogy parancsait hiveivel közölje.
Fernandez 3 tudta jól, hogy a „többiek” soha nem àllitottàk vagy képzelték magukat istennek. Nem volt hivatalos vagy félhivatalos vallàs. Soha nem beszéltek hitről, de tanitottàk, hogy a régi időkben mikor a föld túlnépesedett, a vallàsok àllandóan egymàssal harcoltak. A „többiek” nem hittek semmiféle istenben. És a papokkal ellentétben soha nem beszéltek a mindenség teremtéséről egy làtható, vagy làthatatlan vilàgról.
A papok kétfelé vàgtàk a vilàgot, làtható és làthatatlannà. A tudomànyok foglalkoztak a làthatóval, és mert képtelenek voltak megcàfolni a tudomànyos valósàgot, igy ők őrizték a làthatatlant. Isten, az angyalok és a lélek volt a làthatatlan. Elhagytàk a bibliai hét napos teremtést mert ellentmondott a valósàgnak. Isten teremtette a mindenséget, az idő kérdésről óvatosan nem beszélve a tudósokra hagyva meghatàrozàsàt. Igy a régi ellentmondàsok egy része a tudomàny és a vallàs között eltűnt.
Fernandez 3 egy pillanatig sem hit a papoknak. Teljesen érzéketlen volt a természet feletti és a hitekkel szemben. Apja akit a tàvolsàg ellenére is szeretett, mindég mondta, hogy mindent meglehet magyaràzni, csak meg kell talàlni a magyaràzatot. De az életben maradàshoz szükséges volt, hogy azt csinàlja amit vàrtak tőle és a többi klóntól: hinni és engedelmeskedni.
Hosszú ideig az ablak elött àllt a sötétben és nézte a hatalmas vörös holdat kikelni az óceànból, hogy az égboltra kúszva egy fehér pojàca arcàt öltse fel.
88

— Hól vagyunk?
Lily és Diego Walraf egy nagy tér fölött lebegtek.
— Los Angeles fölött, volt Walraf telepatikus vàlasza. Itt dolgoztam régen. Alattunk, ez a Pershing Square vagy ami megmaradt.
— A maga idejében.
— Igen. Ez Fernandez 3 cime amit nekem adott.
A tér körül néhàny romos felhőkarcoló mint sovàny ujjak meredtek az ég felé, jó àllapotban lévő tornyok szomszédsàgàban. Közöttük normàlis kisebb hàzak. Pàlmàk àrnyékoltàk a teret és középen pàzsit zöldelt. A tért körülölelő aszfaltos úton kocsik közlekedtek vagy vàrtak a parkolóban. Onnan a magasból messzire làttak. A tér volt a vàros szive mert onnan nyiltak a régi utcàk és útak a lakóhàzakkal és kereskedésekkel. Gombaként nőttek az épületek. Tàvolabb làzasan épitkeztek. A régi vilàgvàros feléledt.
— Azonnal meglàtogatjuk?
— Nem, később. Napnyugta utàn. A tengerparton kivàrjuk a megfelelő pillanatot.
— Miért nem a hàzàban?
— Nincs bizalmam benne, vàlaszolta Diego. Meglehet, hogy a rendőrség mikrofonokat rejtett el, vagy megfigyelés alatt tartjàk. Idegesek amióta meghalt egy kollégàjuk. Arról nem beszélve, hogy most tudjuk amit soha nem képzeltünk el: nem szeretnek minket!
Messze a néptelen délen vàrtak. Az éj leszàltàval a pàlmàk között talàltàk magukat. Körülöttük minden néptelen volt. Senki màs nem volt ebben a késői óràban a jól kivilàgitott téren mint mozdulatlan gépkocsik. Az épület zàrt kapuja bosszantotta Walrafot.
— Nem beszélt a bezàrt kapuról, és fennhangon szitkozódott.
„ Sem névtàbla, sem csengő, sem elektromos kapunyitó mint az én időmben.
— Hànyadik emelet?
— A 22-ik, vàlaszolt röviden Diego Walraf. De nem kopogtathatunk minden ablakon, hogy làssuk, hól lakik!
— Nem kételkedem, és gondolatait Lily a legszebb mosolyàval pàrositotta. De felmehetünk a tetőre ahol biztosan van egy ajtó ahol lemehetünk. Nem gondolja?
— Evidens, és a homlokàra ütött. Nincs màr gyakorlatom, ismerte be Diego a felhőkarcoló lapos tetején.
A sàpadt holdfény kisérteties fényben àrasztotta őket el.
— Milyen épületek ezek, mutatta középen az àrnyékokat Lily.
— Biztosan a viztartàlyok és a léghűtés. Lassan mozogtak a sötétben mert nem volt làmpàjuk és megpróbàltàk kikerülni az akadàlyokat. Diego és nyomàban a fiatal nő megkerült két épületet kezével a falat tapogatva mikor a vasajtóra akadt.
— Ez az ha nem tévedeek.
— Zàrva?
— Igen.
— Mit csinàlunk, kérdezte Lily.
— Szétszedjük ezzel. A félhomàlyban egy fegyvert làtott a kezében.
— Revorver?
— Igen. Ismeri? Walraf meglepődött.
— Persze. Sok filmet làttam és ismerem a múltat. Attól nem fél, hogy a lövés az egész negyedet felébreszti?
— Semmi veszély. Mindentől messze vagyunk és a zaj nem olyan erős. Kétszer a zàrba lőtt és az ajtó kinyilt.
Elöttük egy lépcsöhàz tünt el a hatalmas torony gyomràban. Az első forduló utàn egy önmüködően zàruló ajtón keresztül az utolsó emelet folyosójàn talàltàk magukat. Mélységes csendben. A folyosó gyenge hangulatvilàgitàsa, a zàrt ajtók a kétoldalon nyomasztoan hatott ràjuk. Különösen Lilynek volt nyomasztó, aki nem ismerte a múlt régi épületeit, sem azelött, sem most a jelenben.
Diego Walraf megàllt egy ajtó elött és megnyomott egy önmagàtól kigyuló gombot.
— Mi ez? Lily gyanakvóan és kivàncsian követte tekintetével az egymàs utàn kigyulladó majd eloltódó gombokat az ajtó felett.
— Ez egy felvonó. Nem ismeri, kérdezte tàrsa és őszintén meglepődöt.
— Egyàltalàn nem. A londoni hàzunk amit ismer, csak egy emeletes.A nagyszüleim hàza amit szintén ismer, és a spanyol hàz földszintesek. Tudja jól, hogy nàlunk senki nem lakik felhőkarcolókban.
Hallottàk a gép érkezését és kellemetlen volt egy majdnem teljesen légmentesen zàrt dobozban lenni. Az ajtó önmagàtól kinyilt a 22-ik emeleten.
— Itt lakik Fernandez 3?
— Igen, a 2236 –ban. Megszàmozott és zàrt ajtók elött mentek el. Engedelmesen követte Walrafot aki mindkét oldalon a szàmokat nézte.
— Itt vagyunk. Mint a többi, egy barnàra festett ajtó. Csengetett. Gyakorlott szeme észrevette, hogy valaki nézi őket az ember magassàgban lévő kis nagyitón keresztül. Kulcs csörgés és zàr kattanàs és egy sàpadt Fernandez 3 elött talàltàk magukat aki ujjàval a szàja elött csendet parancsolt. Kijött és az ajtó egy kattanàssal bezàrult mögötte.
— Azonnal elmegyünk suttogta Walraf. Hagyja magàt vezetni. Megragadta tàrsai karjàt és eltüntek.
89
— Itt vagyunk ahol soha senki nem keresi majd.
— Hól?
— Spanyolorszàgban. Stockwellék hàza elött voltak. A Kaliforniai éjszakàt a reggeli spanyol napsugàr vàltotta fel.
— Ez valóban meglepő, csodàlatos, lelkesedett Fernandez 3.
— Micsoda, kérdezte Lily.
— A helyvàltozàs. Egy percel ezelött ott voltunk nàlam, most meg...
Stockwell a nyitott ajtóban és mögötte Shannon egy kisbabàval félbeszakitotta a látogató lelkesedését.
— Hozta Isten, üdvözölte Jack és kezet nyújtott.
— Stockwell tàbornok! Fernandez 3 halott sàpadt volt.
— Tévedés, szólt közbe Walraf. A maga tàbornokànak az őse.
— Tudom, de a hasonlatossàg kisérteties. Őt az...az apósom volt.
— Menjünk be, ajànlotta Jack. Bent, kényelmesebben leszünk.
— A gyereke? Fernandez 3 nem tudta tekintetét elforditani az anyja karjai közt alvó kisbabàról.
— A legfiatalabb, bólintott Shannon.
Nyugalmukat Pepita vàratlan érkezése zavarta meg. A kiskutya ugatva, nyüszitve Lily karjaiba ugrott.
— Nyugalom! Lily gondolatait kiskutyàja megértette és csodàlatosképp nyugton maradt úrnője karjai között.
— Valóban hasonlitanak, kérdezte a làtogatót Diego Walraf.
— Valóban. Ha úgy öltözne mint a tàbornok, senki nem làtnà a különbséget. Körülbelül egykoruak.
— Alig néhànyszàz év különbséggel, motyogta önmagànak Stockwell. És ő vezeti magukat?
— Igen, ő és a vezérkara. Amint tudjàk, a hadsereg vezet mindent a rendőrséggel és Krisztus-kiràly egyhàzzal együtt. Négy nemzedéke, hogy a Stockwell csalàd uralja a hadsereget, magyaràzta Fernandez 3. Stockwell 14,15,16 és 17 és valószinuleg a fia folytatja majd uralmàt.
— Uralom?
— Igen. Nincs rà màs szó. Apja, Stockwell 16 óta a tàbornoki és àllamfői cimet öröklik a férfi leszàrmazottak.
— Te jó ég! Jack, Shannont és Lilyt nézte és mindnyàjan làttàk, hogy felhàborodott.
— Mondhatom, hogy a Tàbornok imàdja a repülést, folytatta Fernandez 3. Állandó a pilóta toborzàs és tervbevette évi tiz repülő gyàrtàsàt.
— Úgy tűnik, hogy örökölte a repülés szenvedélyét, gondolta Stockwell. Mindent elfogadok csak azt nem, hogy egyik klónom vezesse ellenünk a làzadàst. Fernandez 3 kivételével mindnyàjan megértették, de Walraf kivételével senki nem réagàlt.
¬¬ Épp úgy nem a maga hibàja mint az enyhém sem. Mindnyàjunk hibàja, tudatlansàgunk következménye. Nem ismertük késöbbi következményeit a klónozàsnak. Nem érdemes erről beszélni Jack. Màr késő és semmit nem vàltoztat ha sirànkozunk felette.
— Diegonak igaza van, helyeselt Shannon és Fernandez 3-hoz fordult.
— Elmagyaràznà pontosan, hogy hól dolgoznak a fegyverükön?
— A Prometeus tervre gondol?
— Igen.
— Leiràst akar a bàzisunkról? Fernandez 3 meglepetve nézte őket.
— Igen, vàlaszolt Walraf.
— De miért? Képtelen vagyok részletesen leirni.
— Azt akarjuk ismerni, tudni, hogy hól tartanak a kutatàsaikkal? Személyesen akarok odamenni és megnézni a terveket.
— Ezt nem lehet. Nem tudom részletesen leirni a bàzist. De minden helyvàltozàs nélkül behatolhat a computerekbe. Ismerem a megnyitó kódokat. Gondolom, hogy nagy kapacitàsu komputereik vannak, ugye?
— Nincsenek védve?
— Védve mitől? Miért és ki ellen? A tudósok kivételével senki nem hasznàlja őket nàlunk. Minden annyira titkos és tilos, hogy a vezetők képtelenek elképzelni, hogy valaki ellopja a titkokat.
Meglepő és kielégitő volt a vàlasz. A kezdet óta Walraf meggyöződése az volt, hogy a klónok vezetői nem is àlmodtak arról, hogy terveiket valaki felfedezi egy szép napon. Régóta megszünt minden kapcsolat a két tàrsadalom között. Azok aki a Kaliforniai parton pihentek mint Alma és Carnavon, soha nem közelitették meg Los Angelest és lakóit. Nagy ritkàn làttak egy rendőrkocsit és néhàny civilt. A klónok soha nem mentek Silicon Valley vàrosaiba és különösen a messzi Kansasba nem. Szàzadok óta szàllitotta szàmukra Geordie az életükhöz szükséges búzàt. Los Angelestől északra raktàroztàk és ez alkalommal làttàk emberei a kaliforniai mezőgazdasàg fejlődését.
Diego Walraf többször làtott màr repülőket a hegyek fölött, de soha nem képzelte el, hogy ezek a gépek veszélyesek lehetnek egyszer.
— Nem hiszem, hogy sokàig maradhat közöttünk a làtogatónk, jegyezte meg Shannon.
— Nem maradhat ha még pihenni szeretne ma éjjel. Maximum két órája van visszatérte elött, vàlaszolta Walraf.
— Fàradt, kérdezte Fernandez 3-tol.
— Nem. Csak a történtekre gondolok, vàlaszolt.
— Két óra múlva otthon van.
— Rendben.
— Beszélne egy kicsit önmagukról, hogyan élnek, az életükröl?
90
Tobb nemzedéke màr, hogy nem démokratikus politikai rendszerben éltek. Amikor a Stockwell csalàd megkaparintotta a hatalmat az egyhàz segitégével, minden politikai mozgalmat betiltottak és falhoz àllitottàk a vezetőket. Ettől kezdve senki nem merte életét kockàztatni végeredményben vitatható ideàkért. A police mindenható lett. A polgàrokat àllandóan szemmel tartottàk. A munka kötelező volt amint a tanulmànyaikat befejezték.
A termékeket igazsàgosan szétosztottàk a lakossàg között az egyenlőséget szigoruan ellenörizve. Sem az egyhàz, sem Stockwell és csalàdja, sem a politikusok vagy a fegyveres erők nem voltak anyagi előnyben az egyszerü polgàrokkal szemben. Nem voltak gazdagabbak. Egyetlen különbség a vezetők kasztja és az egyszerü polgàr között a hatalom birtoka volt.
Mindazok akik képtelenek voltak engedelmeskedni, az illegalitàst vàlasztottàk. Törvényen kivül helyezték magukat és a rendörség és a hadsereg körözte őket. Az idő múlàsàval érthető módon bűnözökké vàltak és a félromos épületekben, a földalatti félig összeomlott alagútjaiban éltek, ahonnan csak napnyugta utàn bújtak elő.
Több szàz éve màr, hogy expédiciókat küldtek észak, Seattle felé. Ott sikerült a régi Boeing és Microsoft üzemek egy részét életrekelteni, mivel Silicon Valleyt Kurihara és emberi foglaltàk el. Igy a régi Microsoft épületeiben fejlesztették a terveikhez szükséges informatikus programmokat.
Életük és fejlődésuk nyiltan, minden titkolódzàs nélkül a többiek, az alkotóik szeme làttàra történt, mert soha senki nem jött ellenőrizni vagy megnézni, hogy mit csinàlnak?
Több mint szàzéve Stockwellék àlma volt a repülés. Sokszor beszéltek a levegő diktaturàjàról. A vilàg meghóditàsàhoz szükségük volt gépekre és pilótàkra.
Elképesztő erőfeszitésekkel gyàrtottak néhàny harci gépet mielőtt megértették, hogy ezeknek semmi haszna nem volt. Csak két repulőterük volt, egy Seattleban a màsik Los Angelesben. Újabbak épitéséhez az orszàg belsejébe kellett menni, több ezer embert több ezer kilóméteren szàllitani, hogy Chicago vagy New Yorkba érjenek, vagy délre, Houston felé. Ez természetesen lehetetlen volt. Egyrészt nem voltak annyian, màsrészt technikailag képtelenek voltak ilyen hosszú útra. Ettől a perctől kezdve vàlt patologikussà a vezetők gyülölete a „többiek”, az „alkotók” ellen. A „többiek” könnyen, azonnal vàltoztattak helyet miközben ők helyhezkötve maradtak.
Ettől kezdve tervezték a történelmet. Növelni kellett a lakossàgot, két vagy hàromszorosàra növelni, hogy elegen legyenek elfoglalni az orszàgot és a többi földrészt amikor ennek itt lesz az ideje. Csak ekkor lesz szükséges és nélkülözhetetlen a repülés.
A Prometeus terv a régi Uccla egyetemen született meg. Az egyhàz és politikai vezetők és néhàny tudós gyülésén làtott vilàgot egy új fegyver gondolata. Ez volt a minden életet kiirtó „Arnyékromboló” és szàllitója, az antigravitàcios motor.
Tiszta véletlenségből gyülésük alkalmàval kaptàk azt a hirt, hogy a „többiek” repülőtereket készitettek, hogy megkönnyitsék szàmukra az utazàst. Egy nem àlmodott alkalom és vàratlan segitséget kaptak. Igy harcigépek helyett szàllitókat kezdtek gyàrtani.
Furcsa keverék volt az életformàjuk. A hatalom egy maroknyi politikus és egyhàzférfiak kezében volt a fegyveres erők tàmogatàsàval. Kötelező volt a munka, de szabadon vàlasztottàk és azt csinàltak amit akartak. A kereskedelem és a müvészet is szabadon fejlődött. Az egyetlen kényszer a szólàsszabadsàg megnyirbàlàsa volt. Senki nem biràlhatta az àllam és a vallàs vezetőit.
Azzal a megokolàssal szoktàk meg az állandó ellenörzést, hogy a rendörség igy védi őket a bünözöktől. Körülöttük nem volt màs összehasonlitható életforma. Ebből a szempontból semmi hasznàt nem vették a történelemnek. A rég eltünt múlt eseményeinek nem volt valósàg képe. Valójàban senki nem értette a görög vagy római rabszolgasàgot, a különböző forradalmakat a 18-19 vagy 20-ik szàzadokban. A történelmi öldöklések és hàboruk valótlannak tüntek szàmukra, mert nem volt nemzet és különböző nyelvek. Nem szerették a „többieket” mert az egyhàz minden kapcsolatot megszüntetett alkotóikkal. De senki nem gondolt a kiirtàsukra. A totàlis kiirtó hàboru gondolata a vezetők àlma volt és nem a lakossàgé.
Ez volt az àltalànos helyzet, amikor Lily haza kisérte a làtogatót.
91
— Ne jöjjön be kérem!
— Miért?
Fernandez 3 csukott ajtaja elött àlltak. A kivilàgitott folyosón senki nem volt rajtuk kivül.
— Mert meglehet, hogy mindenütt mikrofonokat rejtettek el.
— Értem. Akkor azt ajànlom, hogy maradjunk szótlanul. Megnézem a könyveit, hogy tisztàbb képet nyerjek a vilàgukról és csak jeleket hasznàlunk ha szükséges. Nyugodjon meg, nem maradok sokàig.
Fernandez 3 tétovàzott, majd bólintott és kinyitotta az ajtót.
Nagy központi szobàból és hàrom elvàlasztott kis alkovból àllt a lakàs. Az egyik konyha volt, a màsik fürdő és a harmadik hàlószoba ahovà épp befért egy àgy.
Minden tiszta és rendezett volt, meglepő egy agglegénytől. Mikozben Lily a falra akasztott képmàsolatokat nézte, Fernandez 3 egy kis bàrt nyitott ki és két üvegre mutatott. Az egyikben whisky volt és Lily ujjàval mutatta mennyit töltsön a pohàrba.
A két nagy ablak toronyhàzakra nyilt s csak néhàny kivilàgitott ablakot làtott. Nagyon késő volt már és kevesen voltak ébren.
Az asztalon egy szàmitó gép és papirok. Sok könyv a könyvespolcon. A véletlenre bizva vàlasztott egyet. Egy regényt talált . Egymàs utàn több könyvet választott, regények és tudomànyos művek voltak egymàs mellett. Egyetlen közös vonàsuk az volt, hogy az utolsó harminc évben jelentek meg.
Figyelmét egy több gombos doboz ragadta meg. Hozzà akart nyűlni, de Fernandez 3 megelőzte és ujjàt az ajka elé téve megnyomta az egyik gombot. A szobàt zene àrasztotta el. Egy ràdió volt amit régi képeken làtott.
Nàluk nem volt ràdió csak televízió amin régi filmeket néztek.
Az ismeretlen zenét hallgatva folytatta kutatàsait Lily. Egy kis asztalon egy ujsàg. Onnan tudta, hogy ujsàg mert gyerekkori emlékei voltak és volt a múzeumban is.
Nagy, különös vastag cim volt az első oldalon. Egy megerőszakolt és halott fiatal eladónőt talàltak valahol. A belső oldalakon több màs büntetről volt szó, szélhàmossàgokról és egy nagy tömeggyülésről amit az egyhàz szervezet. Pénzt kértek a hivőktől a San Franciscoi katédral épitéséhez.
Meglepődve vette észre a telefont amikor csengetett. Fernandez 3 aggódva nézte és sàpadtan vette fel a kagylót. Csak félszavakkal vàlaszolt és a végén bocsànatot kért. Mikor letette a kagylót, kikapcsolta a ràdiót és a telefonra mutatott. Ismét csend övezte őket. Lily azt gondolta, hogy a zene egy szomszédot zavart.
Nagyon késő volt valóban, ideje volt, hogy elinduljon. Kezével próbàlta magyaràzni, hogy indulni akar, mikor a bejàrati csengő félbeszakitotta.
Fernandez 3 halott sàpadt volt. Lily vàllveregetéssel próbàlta megnyugtatni, majd érintetlen poharàt fogva kezét üdvözletre emelve eltűnt a szobàból.
92
— Egy civilizàciót teremtettek.
Stockwelléknàl voltak Spanyolorszàgban. Egy nappal a rövid Los Angelesi làtogatàs utàn Fernandez 3-nàl, Lily részletesen beszàmolt mindenről amit làtott és talàlt nàla.
— Igen. Ujsàgjaik vannak, legalàbb is egy, amit Lily làtott. Bünözések vannak, gyilkossàgok, megerőszakolt nők és szélhàmossàgok. A ràdióban zenét hallgatnak és a személyes kapcsolatot a telefon biztositja közöttük. Gyüjtenek egy katedràlis épitésére is, próbàlta összefoglalni a fiatal nő felfedezéseit, Diego Walraf.
— És ez a civilizáció vizcseppként hasonlit a régihez, bólintott Carnavon.
— Őnmagunk klónozàsàval régi önmagunkat csinàltuk meg. Visszatértünk az eltünt eredethez, jegyezte meg Stockwell.
— Te, te pedig diktàtor lettél, nézett a férjére Shannon.
— Az én klónom! Hogy klónjàból egy dinasztiàt alapitó diktàtor lett, nagyon megzavarta Stockwellt.
„ Gondolom, hogy jobb lesz ha nem tudjuk mi lett a klónjainkbol. Azt tudni, hogy valakiböl utcalàny lett, vagy gyilkos, ez nem kellemes.
— Igen, szerencséje van, mert az új tàrsadalom vezetője lett. A többieknek nehezebb lesz a nyomàt megtalàlni és megismerni sorsukat, tette hozzà Carnavon.
— Szörnyek vagyunk szàmukra, s ez természetes mert különbözünk. Geordie megpróbàlta megakadàlyozni, hogy a személyeskedésben elkalandozzanak. Nem hiszem, hogy szükséges a klónok sorsàról beszélni. Egészében kell nézni a helyzetet.
— Geordinak igaza van, helyeselt Alma és tekintetével Carnavon véleményét kereste.
— Amit csinàltunk tévedés volt, erről nem érdemes beszélni. Egyedül voltunk új képességeinkel és tàrsadalmunk fejlesztésével siettünk mint mindég, mintha nem lenne elég időnk. És akaratunk ellenére újra kreàltuk múltunkat, önmagunkat. Bevallom, hogy őszintén sajnàlom, hogy én voltam az ostoba kezdeményező. Most arra van szükségünk, hogy tanulmànyozzuk a helyzetet, hogy làssuk mit lehet és mit kell csinàlni?
Hangtalanul, siri csendben beszélgettek. Stockwell kertjében két fölösleges àgaitól megnyirt platàn alatt. Körülöttük csak a természet zajongott. A tücskök idegesitő éneke, a levelek között verekedős verebek és egy nagyhasu légy zümmögött egy az asztalon felejtett üres sörösüveg nyaka körül.
— Sajàt földművelésük van, de ami a gabonàt illeti rànk utaltak. Ez egy konkrétum, jegyezte meg Geordie.
— Energia terén függetlenek, mert a mi energia visszaszerzésünket hasznàljàk. Mi tanitottuk őket mindenre. Kurihara érzéketlenül nézte őket. Soha nem képzeltem...
— Igy van, vàgott közbe Shannon. Egy pillanatra sem képzeltük, hogy ellenünk hasznàljàk majd tudomànyukat.
— Soha nem foglalkoztunk velük, nem ellenőriztük őket, semmiről semmit nem tudtunk, és ez az én hibàm volt. Diego Walraf elégedetlen volt önmagàval és úgy talàlta, hogy mindnyàjan, kivétel nélkül elveszitették az életben maradàshoz szükséges energiàt. Nem ismerjük a életuket, hogy mit csinàlnak, hogyan élnek, létezésük organizàciójàt. Mondhatnàm, hogy mi készitettük őket s amikor észrevettük, hogy valóban nem hasonlitanak rànk, hogy olyanok mint mi voltunk azelött, önmagukra hagytuk őket, hogy éljék életük.
— Ez igy van, igaza van. Stockwell egy rigót nézett amint egy gilisztàt húzott ki a földből és tekintetük keresztezte egymàst és az a benyomàsa volt, hogy az elégedettség gondolata villant àt a kismadàr kicsi fejében.
— És ha felfüggesztjuk a gabona szàllitàst, kérdezte Shannon.
— Csak nem gondolod komolyan? Ez valódi veszélybe doötené őket. Lilynek nem tetszett a gondolat.
— Hagyni kell, hogy kiirtsanak bennünket? Geordie egyenesen tette fel a kérdést.
— Még nem tartunk ott, próbàlta a kedélyeket megnyugtatni Stockwell.
— Még nem, de màr egy tàvoli jövő programja. Ezt én nem szeretem! Diego Walraf kutatva nézte őket.
— Mi a lényeges különbség köztük és köztünk? Carnavon vàratlan kérdése meglepő volt.
— Micsoda kérdés, ezt mindenki ismeri! Shannon véleménye tükrözte meggyöződésüket.
— Dràga Shannon, nem arra gondolok amit mindnyàjan régóta tudunk. Erről még beszélni sem érdemes. A rejtet különbségekre gondolok. Amit nem làttunk azelött. Szellemileg különbözönk. Ők muvészetet teremtettek...
— Nem ismerjük a szinvonalàt, jegyezte meg Geordie.
— A szinvonal nem érdekel! Az itélet mindenképp szubjectiv. Van mövészetük, zenét komponàlnak, hangszereken jàtszanak, talàn festenek is, amit mi nem csinàlunk. A vàltozàs, vagyis szàzadok óta semmi müvészeti munkàssàgunk nincs. Senki nem ir regényeket, nem szerez zenét, festészet sincs, mi csak összeszedjük a maradék morzsàkat Lilynek hàla, mentve ami menthető.
„ A màsik jellemző különbség, a hatalomvàgy, a hóditàs, felfedezni ismeretlen földeket. Pontosan, mint mi voltunk azelött! Történelmünk egy megszakitatlan hóditàsi vonal. Most pedig, amikor minden fizikai lehetoségünk megvan akàrhovà menni, mi nem mozdulunk. Otthon maradunk, elvégezzük munkànkat majd hazatérünk a többitől messzire. Itt senki nem akart vezér lenni, senki nem akarta a hatalmat, a többit vezetni. Jack Stockwell soha senkit nem akart elnyomni, vagy különböző cimeket kapni, ellentétben klónjaival.
„ Bünöző ösztönük van. Gyilkolnak, rabolnak, erőszakoskodnak. Nàlunk ,magàtól értetődő, hogy lehetetlen megerőszakolni egy nőt, próbàljuk meg Lilyvel vagy Almàval vagy bàrki màssal. Eltűnik azonnal. Még a gondolat, a vàgy sem létezik, hogy erőszakkal birtokoljunk egy nőt. Nemi életünk van, szenvedélyek és szerelmek, bűnös szàndékok és romlott vàgyak nélkül.
„ Mi nem gyilkolunk. Még a gondolat sem létezik. De nem is kutatunk. A hatalomvàgy és a hóditàs szorosan összekötődik a kutatàssal, hogy a hóditàs szerszàmait, a fegyvereket kitalàljàk. Ha nem tévedek, nincsenek fegyvereink. Tekintete egy pillanatra megàllt Walrafon minden gondolat nélkül.
„ Végső fokon ,bennünket semmi nem érdekel! Nem akarjuk elhagyni a földet, utazni, felfedezni...
— Te a csillagokról àlmodsz, Alma félbeszakitotta gondolatait. Rajtam kivül soha senkinek nem beszéltél erről.
— Igen, mehetnénk, de ahoz mindnyàjunk erőfeszitése szükséges. De elöbb, most, azonnal, csak egyetlen feltétlen életszükséglet van, dolgozni az antigravitàciós motoron, hogy a vilàgürben utazhassunk.
„El kell ismerni, hogy tévedtünk a klónozàssal. Egyetlen alkotàsunk nem sikerült, de a következő sikeres lesz ha mindnyàjan igy akarjuk. Felfegyverkezésünkön kell dolgozni. Ismerni fegyverüket az „àrnyékrombolót” és megtalàlni a védekezést, semlegesitését.
— És ha sikerül kifejleszteniük és ellenünk akció képes lesz, milyen visszavàgàsra gondol?
— Tudja jól Jack, hogy csak egyetlen vàlasz lehetséges. Végleges semlegesitésük.
Kimondtàk a szót. Szàzadok óta soha senki nem képzelt el olyan helyzetet ahol létezésük forgott veszélyben. És még kevésbé gondoltak nem létező ellenségek kiirtàsàra. Véletlenül most màr tudtàk, hogy sajàt ellenségeiket kreàltàk és létük volt veszélyben. Szàzadok óta nem ismerték a betegséget és a halàlt, s most hirtelen eltűnésükkel kellett szembe nézniük.