SZÉPIRODALOM

A tavasz első napsugara

duzzasztotta rügyeim,

a forró nyár nevelte,

zöldbe boruló leveleim,

ősz festette szivárvány

színűvé, koronám ékeit,

beköszönt a fagyos tél,

elbocsátom gyermekeim.

Féreg rágja beteg törzsem,

hozzám simítja kérgem az idő,

nem tudom, de érzem, itt van,

megérint a jövő. Megrezzenek.

Hegyekké duzzadnak a felhők,

ágaimon egy-egy kósza levél,

hangszeren játszik halkan a szél,

letűnt időkről nekem mesél.

Vihar tombol, kietlen a táj,

bocskorként melegít az avar,

mélyen gyökereimbe ívódik,

megsebez a néma elmúlás.

Egy öreg fa vagyok csupán,

kit ma enyészetnek szán a sors,

hosszú álmot alszom,

talán fel sem ébredek, félek...

szívem élve keresztre feszít.                                     

Battonya, 2013. december 4.