OLVASNIVALÓ IRODALOM

Született feleség Edina. Két kislányt nevel szinte luxus körülmények között. Mindenük megvan, ami pénzben mérhető.

Háromszintes ház a város szélén, ahol már a buszok sem járnak. Minek is járnának? Ott mindenkinek autója van. Nem is akármilyen!
A ház kertjében két kislány lubickol a medencében. Nem, nem a felfújható fajtában, hanem a komoly cég által építettben. A víz tökéletesen tiszta, erre is megvan a megfelelő személyzet, mint ahogy a fűnyírásra, a sövény vágásra, a kertépítésre, és a ház takarítására is. Náluk a költekezésnek a józan ész sem szabhat határt, hiszen abban nem bővelkednek, milliókban annál inkább. Marad a bankkártyával felhasználható napi limit.

Edina nem panaszkodhat. Csak a főzést és a bevásárlást intézi, a többi a személyzet dolga. Na meg a lányok. Béla dadát is akart, de Edina kiharcolta, ha már nem engedi őt dolgozni az ura, legalább a gyerekeket ne nevelje más.Nem volt könnyű megnyernie a csatát, de sikerült végül. Béla engedett. De nem ingyen ám!

Edina mosolygós , harmincas évei elején járó asszony. Folyton napszemüveget hord. Azt mondja, fényérzékeny a szeme. Muszáj. Van neki vagy hatvan, megteheti, hogy akár naponta másikat hord. A ruhája mindig makulátlan, még főzés közben, a konyhában is, hiszen bármikor betoppanhat Béla, és valamelyik üzlettársa. Ilyenkor kedvesen és büszkén mutogatja asszonyát, van is mit, hiszen Edina csodálatos nő. Gyönyörű fekete haja, óriási hullámokban omlik a vállára, karcsú derekát a tinilányok is megirigyelhetnék, hosszú combjait nem rejtegeti, de nem ám, ez is Béla kívánsága. Irigykedjenek csak az ő feleségére!

Edina csodálatos életet élhetne, ha nem kezdett volna el gondolkodni, érezni, és beszélni. Béla az ilyesmit nem tolerálja. Amikor éjszakánként haza esik, a legdrágább konyaktól, és a legédesebb parfümöktől illatozva, Edina néha fellázad, és beszélni kezd. Szeretne simogatást, kedves szavakat is néha. Vagy egy szál virágot , aranyóra helyett. Béla ezeket az érthetetlen lázongásokat néhány pofonnal elintézi, aztán mély álomba szenderül. Edina eleinte sírt. Már csak fél. Ám ilyenkor arra a helyre gondol, ahonnan jött. A pici falu poros utcáira, a szegénység szagára, az éhezésre, a nincstelenségre, a csúfolódásokra, amikben része volt a foltos ruhái miatt. Az anyjára gondol, aki vasalást és mosást vállalt a gyárban lehúzott nyolc óra kemény fizikai munka után, hogy őt gimnáziumba járathassa, és aki nem érte meg az ötvenedik születésnapját, mert a gyárban agyvérzést kapott az éjszakás műszakban.

Edina fél a férjétől...de a szegénységtől még jobban. És mint tudjuk, mindennek ára van.