OLVASNIVALÓ IRODALOM

Született feleség Edina. Két kislányt nevel szinte luxus körülmények között. Mindenük megvan, ami pénzben mérhető.

Edina az egyik átsírt éjszaka után, későn ébredt. Nem volt sok ideje sminkelni, a lányokat iskolába kellett vinnie. Gyors reggeli, pénz a zsebükbe tízóraira, ma kibírják, hogy nem friss salátát visznek dresszinggel. Egy nap nem a világ.

Béla cetlit hagyott a hatalmas ebédlőasztalon:

"Vegyél a péknél valami reformos kenyeret! Este a Jocóék jönnek vacsorára, nem esznek fehéret. Ja, meg valami kis dögös ruhát magadnak, bébi!"

Edina fintorgott egyet, zsebébe gyűrte a cédulát, és makulátlan ruhájában elindult a lányaival a makulátlan autóval a makulátlan magániskola felé. Az út nem volt hosszú, talán negyed óra, beleszámítva a piros lámpákat is. Ott alkalma nyílt megigazítani a haját, egy csattal összefogta a hullámos tincseket, ettől valósággal megváltozott az arca. Kislányos, kedves volt így.

Az iskola után bevásárolni indult. A péknél reformosat kell venni. Nézegette a választékot, a pék fiú meg őt nézegette. Tátott szájjal, elmélázva. Edina először zavarba jött, el is pirult, hiszen nem volt hozzászokva, hogy hétköznapi halandó pék fiúk megbámulják. Őt csak Béla üzletfeleinek, a felső körnek volt szabad megbámulnia. Olykor ajánlatokat is kapott, a férje füle hallatára. Ő mosolygott olyankor, Béla meg felháborodottságot színlelve, egy-két obszcén viccel intézte el a dolgot.

A pék fiú szépen becsomagolta zörgős papírba a reform-kenyeret, amit a Jocóék esznek, és amikor átadta Edinának, hozzáért a nő kezéhez. Az megborzongott. A gyönyörűségtől. A fiú észrevette, és gyorsan, még melegében lecsapott. Mivel senki nem tartózkodott rajtuk kívül a kis boltban, kisétált a pult mögül, megsimogatta Edina kezét, és mélyen a szemébe nézett. Majd az arcát simította végig, és a nyakát, és lassan lefelé vándorolt a keze. A szeme pedig meredten bámult a nő szemeibe.
Edina hagyta. Olyan érzés futott végig a testén, mint amikor nyolcadikban a Varga Jani berántotta a fiúvécébe, és megcsókolta. Azt is hagyta. Mit bánta ő, hogy észre veszik?! Félt, persze, hogy félt, de tudta, ha az ember bűnt követ el, annak majd meglesz a büntetése, és az élet megy tovább.

Nem ellenkezett, amikor a pék fiú a hátsó ajtóhoz vezette. Nem szólt. Csak érzett. Tudta magáról, hogy szép és kívánatos nő. Béla is gyakran mondta, mennyire szexi. Nagyjából ennyi volt az előjáték a férje részéről. De ez a fiú...nem szól, nem beszél, csak érint. Az érintés hatalma...Ez a fiú valószínűleg olyan szegény, mint amilyen valaha ő volt. Szinte honvágyat érzett, ahogy a pék fiú újra meg újra hozzá ért. Érezte a frissen sült kenyér illatát. A poros helyiségben újra érezte a szegénység szagát.Odaadta magát. Rettenetesen félt, de megtette, és tudta, hogy ide vissza fog jönni, amikor egy óra múlva kilépett az ajtón. Ide mindenképp.

Aznap este Edina csodás vacsorát adott újgazdag vendégeinek. Elbűvölően festett az új, testhez simuló kis fekete koktélruhában, és a konyhában, titokban majszolta a reformkenyeret.Amikor feltálalta a soron következő fogást, és maga is asztalhoz ült, vörösbort szopogatott. Béla pedig büszkén mutogatta nejét, mint valami értékes portékát.

Mert, mint tudjuk, mindennek ára van...