(Széll Zsófia verseire)
A sápadt tapétán
egy téglalapnyi élénk folt,
egy képnek a lábnyoma,
amit magaddal vittél.
A hiány kontúrokban
fejezi ki magát:
Ez nem üresség, szólít meg,
ez a kép helye.
Elnevezhetem, eltakarhatom,
a hiány rejtve is hiány marad.
Ha a falat is elvitted volna,
és nem állna ott emlékeztetőül,
a látvány sem ragadna tüdőn,
amikor a szobába lépek.
Talán már a képen sem vagyok,
csak a helyem melletted,
fal híján szekrénynek döntve.
Jó is, ha nem leszek valami,
ha úgy gondolnál rá,
hogy a semmi hiánya.
[***]
A lencse, a pupilla is,
összegyűjtik a pillanat fényeit,
hogy meg lehessen örökíteni,
amikor bekattan valami.
Film híján papírra vetem
gondozatlan soraimat.
Íme, a fénykép sötétben,
az írás olvasólámpa alatt születik.
Oldalak, másodpercek alatt,
Az eredmény mégis
alig ad vissza valamit.
Hát,
rajzoltam neked keretet.
Hozzászólások
köszönöm!
Tetszett így, előzmények ismerete nélkül, és azzal együtt is. Remek oda-vissza képtelen ..képek...
Szia!
Köszi!
Ez úgy volt, hogy megláttam Zsófi egy versét: http://itatospapir.blog.hu/2009/01/30/a_kep_helye
Arra írtam meg a csillag előtti részt, mintegy önkéntes kotnyeles válaszként.
Zsófi válaszolt: http://itatospapir.blog.hu/2009/02/21/ellenben_1
És arra jött a csillag utáni rész.
Jó lenne tudni, hogy milyen versekre, helyzetekre írtad! Persze így is veszettül ütős. Igazából nem is tudom... valszeg megcsapott, utána pedig rendesen megfogott.
Gratula + ötös pacsi!
Köszönöm :-)
Verskeret- keretvers... tetszenek mindennapiatlan gondolataid.
Úh, köszi, hogy szóltál!
Élvezetesen fogtad meg a témát.
A második szakasz harmadik sorából a második meg-et ki kelle szedni.