Eszembe jutott Charlie Gordon, hős volt,kit megírtak regénybe,
olyan, mint közöttünk sok ember, kik felnőttek, de maradtak apró gyermek ésszel.
Egyetlen barátja Algernon, a fehér, kísérletre szánt kicsinyke egér,
ki hol buta, hol intelligens lett szegény.
Én nem szeretem az egereket, de most érzem és szánom őket.
Láttam már, ha csapdába estek, vagy egy teszt miatt vergődve tépelődtek,
gombszemük piroslott, és kérőn az emberre fel-felnéztek.
Láttam, mikor riadtan írtak pici lábukkal kört, a már megfutott körre,
megállás nélkül, megoldást piszegve, egyre mélyebb reménybe rekesztve,
saját árnyékuk elől félve, önmaguk elől menekülve.
Láttam őket hinni egy résben, egy aprócska jelben, egy szűrt fénycsíkban,
darabka ismerős illatban, és közben elmaradt a jellem a labirintusokban.
Ahol a megoldás bujkál, ott most a reménytelenség dölyföl, és érte, hogy
éljen kint a szabadban, már senki nem pöröl, nem nyitnak kelepcén rácsot a bajban,
a körkörös futás marad, míg bízik a sajtban, de a test ernyed, az ín elszakad,
és az a kéz, ami tétlenül elmaradt, most egy szál virágot ad a kis Algernonnak...
olyan, mint közöttünk sok ember, kik felnőttek, de maradtak apró gyermek ésszel.
Egyetlen barátja Algernon, a fehér, kísérletre szánt kicsinyke egér,
ki hol buta, hol intelligens lett szegény.
Én nem szeretem az egereket, de most érzem és szánom őket.
Láttam már, ha csapdába estek, vagy egy teszt miatt vergődve tépelődtek,
gombszemük piroslott, és kérőn az emberre fel-felnéztek.
Láttam, mikor riadtan írtak pici lábukkal kört, a már megfutott körre,
megállás nélkül, megoldást piszegve, egyre mélyebb reménybe rekesztve,
saját árnyékuk elől félve, önmaguk elől menekülve.
Láttam őket hinni egy résben, egy aprócska jelben, egy szűrt fénycsíkban,
darabka ismerős illatban, és közben elmaradt a jellem a labirintusokban.
Ahol a megoldás bujkál, ott most a reménytelenség dölyföl, és érte, hogy
éljen kint a szabadban, már senki nem pöröl, nem nyitnak kelepcén rácsot a bajban,
a körkörös futás marad, míg bízik a sajtban, de a test ernyed, az ín elszakad,
és az a kéz, ami tétlenül elmaradt, most egy szál virágot ad a kis Algernonnak...
Hozzászólások
Kedves Timetour!
Kitől is idéztél? Jól érzem? Köszönöm. Remélem hitünk megmarad, és nem hiába.
Köszönöm, hogy elidőztél velem, szeretettel, Éva
Drága Lótuszom, Erikám, köszönöm, hogy hozzáfűztétek saját élményeiteket.
Szeretettel fogadom, szaffy
Kedves Éva!
Írásod humánus és gondolatébresztő. A hsz-eket böngészve, lám annyi minden jutott eszünkbe ezekről a dolgokról, és mind-mind igaz. A köröket valamennyien futjuk. És igaza van Virágnak, csupán a kör sugara változó. És lehet a dölyfös reménytelenség napjainkban nagyobb köríven fut, asszem, tévedés lenne hinni, hogy ő szabadabb. Saját maga rabjává válik, pályája determinált, arról le nem térhet... És mennyi vetülete van a a csapdának: munkanélküliség, nyomor, családi terror, bántalmazás, szeretethiány... De mindenkinek kell hinnie "egy aprócska jelben, egy szűrt fénycsíkban, darabka ismerős illatban..."
Ahányszor olvasom, nézem, hallgatom- mindig megráz.
A rosszul szeretés, a jól szeretés variációi és következményei....
Köszönöm, hogy felidézted.
Egerek, emberek... Futunk mi mind, körbe-körbe. Csupán a kör sugarának hossza változó...
Drága Szaffym... Szánom kicsi hősödet..., és arra gondolok, pontosan így szán minket is egy nálunknál jóval nagyobb hatalom...
Jut eszembe, hányszor kérünk a szánalom mellé segítséget is!
... És mi? Miként segítünk Algernonnak?
Ölellek szeretettel, gratulálva szép gondolataidhoz, Lótusz.
Kedves Laci, közhelyeink egyik legszebbike: -Amíg élünk, remélünk.- Hátha egyszer visszavág az a hinta, hogy az is megérzi, aki lökdösi:)
Kár lenne azokért a derekakért, főleg, ha a hintázás miatt szenvednének károsodást.
Köszönöm, Éva
Drága Éva, miért is nem csodálkozom én ezen? Azt hiszem sokunkat foglalkoztatnak a hasonló dolgok, ideje van, sajnos.
Ölellek szeretettel, Éva
Kedves Tibor, nagy kedvencem a könyv is, a film is. Sokan nem értik meg a hasonló, lélektani adaptációkat.
Nekem nagy élmény volt.
Örülök, hogy találkozott az ízlésünk.
A kísérleti egerek, a mókuskerekezők, a tergenyés szamarak (alföldi kifejezés), a hintába ültetettek, mind-mind bíznak valamiben, - néha annyira hevesen, hogy azt is elhiszik, az ő helyzetük rózsásabb, ezért maradék dölyfükkel lenézik a hasonszőrű vetélytársat (balgának, mindig balga az ellenfele, nem a király) . Reménykedjünk, hogy nem törnek ketté merev derekak - majd egyszer... virágtépés közben. :)
Gratulálok különleges hangulatú, elmélkedő versedhez.
Fantasztikus, hogy mennyire kapcsolódnak egymáshoz a gondolataink. Tegnap minden előzmény nélkül kivetült előttem egy csapdába került egér vonagló lábacskákkal. Főhajtás az Algernonok előtt, és előtted Évikém, aki lassan az élő lelkiismeretünk leszel. Köszönöm.
-
1
-
2
oldal 2 Következő