Úgy néztelek akkor,
akárha először;
néztelek, s mert a vágy
oly erővel tört föl,
csakis csukott szemmel
láthattalak volna,
tán csukott szemmel sem
láthattalak volna.
Néztelek, és te csak
azt a nézést láttad,
rád szegezett szempárt,
tágult pupillákat —
vak nézhet így vissza
a világtalanra,
vakon néztél vissza
a világtalanra.
Mindkettőnk régóta
élesebben láthat,
mégis egyre játszik
velünk a káprázat,
hogy újra próbáljunk
egymásba vakulni,
látva próbáljunk meg
egymásba vakulni.
Hozzászólások
Örülök, hogy tetszik, Erika.
Köszönöm jelzésedet!
Ritkán olvasni Tőled verset a szerelemről, pedig szépségesen írsz róla!
Köszönöm szépen, Erzsi!
"egymásba vakulni"... ez nagyon fontos állomása lehet, kell, hogy legyen a párkapcsolatoknak.
Versed gyönyörű Tibor! Szeretettel gratulálok.:)
Nagyon köszönöm soraidat, szaffy!
Újra és újra...
Mindig van valami, ami más, hiszen változunk, és ez benne a csodálatos.
Nagyon szép.
Szeretettel, szaffy
Köszönöm szépen jelzésedet, kedves László! :)
Bizony-bizony, a rengetegben néha vissza kell térni a kiindulóponthoz, vagy az események magaslatához. Onnan mindig jobban látni a megfelelő utat.
Gratula + pacsi!
Örülök, hogy így látod, kedves Éva.
Köszönöm soraidat!
Szépséges szerelmi vallomás. Ezek szerint te adtál ajándékot életed társának születésnapod alkalmából. Ezt az élményt megélni, úgy mindtha tegnap lett volna az az első nézés, húnyt szemed mögül, irigyésre méltó. Gratulálok. Éva