A szombámban az ablak elött állok és az eget nézem. Egy fehér vonalat húzó picike repülőgépet látok a végtelenségben. Vagy száz utas ül ott fent a gépben és én itt vagyok egyedül. A távolság. Ha ott lehetnék én is. Egy pillanat alatt. Egy álom. Egyszer talán. Egy szép napon talán képesek leszünk rá. Elképzelem, hogy évezredekkel korábban Athénban vagy Memphisben élve nézem az eget és látom a repülő madarakat, és én arról álmodom, hogy repülök, mint a madarak. Ez lehetetlen. És ma egyik országból a másikba repülünk és arról álmodunk, hogy a csillagokba megyünk. Egy szép napon talán. Száz vagy ezer év múlva képesek leszünk egy pillanat alatt a gépen ülni, ha erre vágyom a szobám ablakában nézve az eget, ahol egy repülőgép húz egy fehér csíkot.
Alkotói biográfia: Balogh Z. Arthur
Belgiumban a "Hors Concours" politikai folyóirat főszerkesztőjeként dolgozott évekig, valamint a "Jeune Europa" munkatársaként is tevékenykedett. 1960-ban Árpád díj díszoklevelet kapott.Több mint tíz évet töltött Kongóban és Burundiban, ahol részt vett Stanleyville felszabadításában. A könyvek iránt mindig nagy érdeklődést tanúsított, hiszen Bujumburában (Burundi) jól menő könyvkereskedése volt. Párizsban 1972-ben Hubert Labat álnéven látott napvilágot a "Dieux prothèses" című könyve. Ezt követően folyamatosan jelentek meg könyvei, novellái a tengerentúl és Európában.
Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Interjú tabuk nélkül 7. – Online beszélgetés főszerkesztőnkkel, Czinege László dányi vállalkozóval
Márkus Míra publikálta: május 11, 2019, 10:00, Online beszélgetés
Kortárs magyar irodalom.
Kérjük, iratkozz fel a hozzáféréshez!
Témák címkék szerint
- szépírások (446)
- vers (253)
- tokio170 (73)
- próza (73)
- versek (72)
- novella (68)
- líra (65)
- olvasnivaló (37)
- szépirodalom (32)
- czinege lászló író (31)
Havi archívum
2024
- december (15)
- november (9)
- október (7)
- szeptember (8)
- augusztus (5)
- július (5)
- június (8)
- május (10)
- április (10)
- március (5)
- február (8)
- január (1)
2023
- december (7)
- november (1)
- október (2)
- szeptember (3)
- július (2)
- június (4)
- május (2)
- április (5)
- március (6)
- február (8)
- január (8)
2022
- november (2)
- október (2)
- június (1)
- május (1)
- április (3)
- március (1)
2021
- december (1)
- november (2)
2020
- augusztus (1)
- június (2)
- április (2)
2019
- december (1)
- május (1)
- január (3)
2018
- december (1)
- november (6)
- október (1)
2017
- június (1)
- április (1)
2016
- december (2)
- szeptember (1)
- április (3)
- január (3)
2015
- december (5)
- szeptember (1)
- augusztus (1)
- május (10)
2014
- október (1)
- szeptember (1)
- augusztus (6)
- július (1)
- június (6)
- május (7)
- április (6)
- március (13)
- február (13)
- január (7)
2013
- december (6)
- november (7)
- október (15)
- szeptember (7)
- augusztus (9)
- július (4)
- június (5)
- május (6)
- április (12)
- március (19)
- február (3)
- január (9)
2012
- december (15)
- november (10)
- október (14)
- szeptember (24)
- augusztus (17)
- július (8)
- június (10)
- május (18)
- április (30)
- március (24)
- február (27)
- január (27)
2011
- december (22)
- november (41)
- október (23)
- szeptember (41)
- augusztus (30)
- július (41)
- június (20)
- május (16)
- április (12)
- március (14)
- február (25)
- január (41)
2010
- december (16)
- november (10)
- október (13)
- szeptember (32)
- augusztus (8)
- július (12)
- június (13)
- május (17)
- április (31)
- március (22)
- február (26)
- január (48)
2009
- december (36)
- november (55)
- október (43)
- szeptember (21)
Hozzászólások
Nem vitted túlzásba ezt az elmélkedést. Mondhatni egy apró gondolatfoszlányt tüntettél ki novella címkével. Ennél már csak az lenne valamivel spórolósabb, ha egy 17 morából álló, háromsoros haikut neveznénk ki teljes értékű, önálló közlést igénylő versnek.
Szerintem az efféle, molekulányi gondolat helyet kaphatna egy fajsúlyosabb írásodban töprengő, hangulati elemként.
Hát igen, a teleportálás valamelyest még várat magára. Amilyen ütemben viszont felgyorsult a fegyverkezés, előbb-utóbb kipusztítja magát az emberiség. Addig viszont legalább marad nekünk a szárnyaló képzelet és a fürkésző vágyakozás.
Gratula + ötös pacsi!