ALKOTÓ

A szomorúság anatómiája

Ha a szomorúság megül lelkeden,nem létezik erő, mely megmentsen.Nyílt seb, métely ez, mi lassan terjed,s ilyenkor nem találsz boldog percet.És könnyek szöknek szemedbe,ok nélkül és váratlanul,szorongás ül meg szívedbe,néha megmagyarázhatatlanul.Legyintesz rá, bár jól tudod,nem hagy nyugodni a gondolat,elég egy dal, elég egy hangulat,beléd mar újra, bár titkolod.S ha le akarod írni,Vagy el szeretnéd mondani,Barátodnak, vagy bárkinek,Cserben hagy a képzelet.Eltűnik a miért belőled,köddé válik, elsuhan.Nincs racionális válaszod,csak mélyen ülő fájdalom van.S kerülnek majd az emberek,mint leprást, kinek szemébőla fekete halál integet,és rájössz lassan, téged márAz álmok sem segítenek.De ne törj meg! Fel ne add!Küzdj mosollyal, vidám dallal,s keress igaz barátokat,a velük töltött percek elűzik,a kegyetlen fantomokat.
Szavazatok: 0
Kapjak e-mailt, amikor valaki hozzászól –

Megjegyzések hozzáadásához 4 Dimenzió Online tagnak kell lenned!

Csatlakozás 4 Dimenzió Online

Hozzászólások

  • ALAPÍTÓ
    Így van Péter, nem szabad beborulni a búsulás kátyújába, inkább kezdjen az ember valami újba mindig, hátha kedvét leli. Persze, vannak nehezen feledhető szomorú események, de akkor is arra kell gondolni: idővel úgyis elmúlik a nyomasztó gond, a bánat. Nagyon természetesen írod le a tapasztalataidat, és látszik, hogy a kivezető utat is ismered. Legyen erős az elhatározásod! Üdv. + ötös pacsi!

Ezt a választ törölték.

Témák címkék szerint

Havi archívum