Egy hajnalon Isten meg én
ültünk a világ tetején.
Az Úr szomorú volt nagyon,
gondoltam, megvigasztalom.
Mutattam neki száz csodát:
virágos rétet, almafát,
emlőn szendergő gyermeket,
pillangót, örömkönnyeket,
csillagszemű leányt s fiút,
lágy völgyben búvó kis falut,
fűzfás patakot, szirteket,
égő szivárványszíneket...
Nem szólt, csupán egy mozdulat
- ujj elhúzva az áll alatt -
mutatta, hogy elege van;
csak töröm hiába magam.
Pajkosan diákcsínyeket
meséltem, hátha felkacag,
s csaptam térdemre nagyokat.
Már fájt a hús, serkent a vér,
de láttam rajta: mit sem ér.
Öreg volt, fáradt, roskatag.
Kibuktak torkán a szavak:
”Ne tovább! Nem... Elég legyen!
Fáj a fülem, fáj a fejem.
Örökös rimánság özön,
s bár egy nem mondja: ’Köszönöm’.
zúg a könyörgők kórusa:
’Adj, adj, adj!’ Nem bírom tovább!”
...s a semmibe dobta magát.
Csak ültem ott. Egyedül én
voltam a világ tetején.
Néztem: akkor most mi legyen?
’Merre vagy édes Istenem?’
Lehetett már úgy délután,
amikor szép halkan, puhán,
- mint szél, ha motoz fák alatt -
meghallottam a hangokat:
’Adj, Uram, esőt, jó időt!
Szabadítsd meg a szenvedőt!
Adj hű társat, jó szeretőt!
Adj a fejem fölé tetőt!
Adj életet! Adj levegőt!
Adj kenyeret, ruhát, cipőt!...’
Pontosan mire, nem tudom,
rábólintottam: ’Megadom.’
S bár nem ismertem az okát,
szívem melegség járta át.
Jó volt nagyon, hogy mondhatom:
’Úgy legyen. Rendben. Megadom.’
Csupa fül voltam s figyelem,
hogy minden hibátlan legyen.
És ahogy hunyt ki fenn az ég,
úgy nőtt bennem a büszkeség.
Orkánná nőtt a hangzavar,
nem értettem, ki mit akar,
csak ingott folyton a fejem:
’Igen.Meglegyen!Úgy legyen!’
...és mire lebukott a nap,
öreg voltam és roskatag.
Fájt a fejem, fájt a fülem,
Csak azt vártam, vége legyen.
Ültem a világ tetején,
s már önmagam sem volt enyém.
Zokogtam. ’Hol vagy Istenem?
Küldjél már megváltást nekem!’
Hozzászólások
Azért szerintem kap ő köszönömöket is.
Köszönöm, Laci. Látom, már ki is emelted. :)
Én is érzem, hogy jól összejött ez a vers, hogy sikerült érdekeset mondanom-írnom.
Bár sikerülne gyakrabban... de mostanában tényleg megkukultam.
A világ tetején... OK... Tévedésből nem az APEH Fizetési Kedvezmények Osztályára tértél be egy pillanatra kedves Ilonka? :DDD
No, a viccet félretéve: nagyszerű, példaértékű verset hoztál. Hatalmas gratula!