<az örömkönnyek: az arcodon a boldogság
az apádnak kisszütyőben minizokni
a szomszédoknak újságolás, munkahelyen vigyorgás
>a havonta vizsgálatra járkálás, az autópálya, a büfé szaga,
a kórház alagsorában – a betegfelvétel – a tízezres felváltás
_az alulejocsempe, a szűrővizsgálat, az élve megszült,
halott magzata annak a kislánynak ott melletted,
isten, ahogy adtad, úgy elvetted {rohadjál meg}
_a fájdalom, az altatás, a fél hetes ébresztő, a depresszió
meg az összevérzett fehér lepedő
>a kellékek: hogy kell még egy, hogy élsz ettől,
hogy ébredj fel, hogy felébredj
>a törzshellyé váló gyógyszertár,
a vattapamacs, ami sok lesz már:
az üvöltés, a felsírás, a nyöszörgés,
hogy bepisál, hogy kidobja, hogy megeszi,
hogy kiköpi a földre, hogy lehet megint áztatni
>a ragacsfoltok a parkettán, hogy most már az lesz tán
mindig, amit ő diktál - a mosogatás naponta háromszor
a körhintán >az eltüntetett távkapcsoló, a kanapé alá berejtő
betoló, befosó, beszaró, a kötőhártya gyulladást kapkodó,
az egyszerre megfázó, egytucat receptes, pénztárcagyilkoló
>a kipakolt edényes fiók, az eltört vázahamu- a megszáradt
ragasztó-egyházak a kisasztalon, és a szétnyomorított ceruzatárlat alul
_a falra fröccsent vízfestéknyomok, a megkövült temperás tubus,
az összefilcezett térdnadrág és darabokra hulló játékluxus:
>az elásott Gormiti-k, a legyilkolt kislegók, mind a száznyolc
Gogo az első sorozatból – a csillagközi porfogók:
az elveszett ereklyék, a megtalált gyermekkor,
az önfeláldozás hiánya
a végső menetkor.
Hozzászólások
köszönöm. a jelek szándékoltak.
Néhol mintha HTML kódok vegyültek volna a forgatagodba kedves Donát... Persze lehet, hogy ez tkp. egy új, számomra ismeretlen jelrendszer. :)
Eredeti, sajátos nézőpontból örökíted meg ezt a rendszerint (kör)bezárt világot. Egy, még fiatal család belső köreit vetíted elém meghökkentő alapossággal, vakus villanásokkal, valamiféle rezignált beletörődéssel és egyáltalán nem panaszosan.
Gratula + ötös pacsi!