Alszik a párnán a kedves.
Szeme körül álompillangó kerget
szivárványtüzű árnyékvilágot,
most talán eléri amire vágyott.
Haja mint hullámzó tenger szétterül,
s mint megannyi huncut, csillogó patak
futnak ki tincsei a párna redői közül,
hogy végül a félhomályba elbújjanak.
Az ablakon bekukucskál a hold
a vén kukkoló, ily csodát ritkán lát,
rá is teríti puhán ezüst sugarát.
Oly szép e kép, mozdulni sem tudok,
nem csábíthatnak el most dévaj démonok.
Torkomban érzem a vágy lüktetését,
érte mozduló testem minden rezdülését.
A világot most intettem csendre.
Minden, s mindenki fogja be!
Tücsök, nem kell most harsány zene,
valami halk duruzsolóba fogj bele!
Alszik a párnán a kedves,
s én lélegzetvisszafojtva hallgatom,
ahogy piheg a levegő a csepp ajkakon.
Megjegyzés: szépírások
Hozzászólások
Most csak gyönyörű versed miatt ugrottam be. Gratulálok! Fogadd őszinte elismerésem!
Köszönöm a figyelmet és a segítséget is (Lacinak)
Fészek-meleg puha csend..., béke, és szeretet.
Maradjon Veled, Veletek örökké kedves Péter.
Szépet hoztál kedves Péter!
Szeretettel gratulálok!
Javítottam néhány helyütt - főleg az írásjeleket - Péter. Nézd át, hogy előadás szempontjából is helyén van-e így minden .
Szép idill, szinte egy mesébe csöppent áldott pillanat.
Gratula + ötös pacsi: tokio :)