Mint part a víznek, úgy simulok hozzád,
nálad ring minden hallgatásom,
ha nézel, bennem csillag támad,
reszket az éj, mint egy ittas álom.
Szemedben város, sötét, szomjas utcák,
hol lábad csókolja a kő hidegét,
de karomban tested lenyugszik,
s értünk áll az idő, miattunk fut a lét.
Nem kérek semmit, vagy nekem,
mint fának a lomb, s égnek a felhő,
szerelmem testedben örök, s végtelen,
te vagy a modell, én vagyok a festő.
Hozzászólások