Langyos vágyakban unottan fürödve,
szívtelen ritmust rezegnek a dobok,
íztelen italom már szomjamat nem oltja,
parazsam hamu lett, csak az idő robog.
Hiteltelen csodák hitemet emésztik,
mert ördögi a szép, az áldozat is hazug.
Vándorútra keljek szerencsém keresni,
hol van, 'kiért lettem, mit rejt ezer zug?
Borgőzben vibráló vágyébresztő bájak
lasszóján vergődve csiholjam a reményt?
Imát mormoljak, jósok szavát lessem,
tobzódva öleljek, vagy csiszoljam az erényt?
Lovak közé azt a gyeplőt, vágtass te idő,
nyűglődni kár, a szerencse úgyis vak!
Friss vizet keresek új keresztelésre,
vesszen a tespedés, vesszenek a szavak.
Víz hangja csicsereg, a függönyt lebbenteném,
de... de... megáll a lendület, lépésem béna,
álmom néz vissza rám, hús-vér igézet,
bár ezer szó tolul fel, torkom mégis néma.
Nincs sikoly, rezdülés, tettetett ijedtség,
csak szótlan meglepetés, vágyban ezer íz,
és én most várok, várok, várok, amíg
boldog kéjelgéssel, csobog az a víz.
Hozzászólások
Ó,.. kedves Károly!.. Hát ez gyönyörű!
Sok sikert kívánok, valósuljanak meg az elképzeléseid a várakozás évei alatt! Érjen el minél több alkotásod az olvasókhoz, míg eljön az a pillanat!
Virtuális, elismerő kézszorításom.
Köszönöm az elismerésedet Kedves Róbert.
Keresni kell a friss kihívásokat, ha már elhamvadtak a régi sóvárgások. Az időt sajnos nem tudjuk elaltatni, az mindig ugyanúgy halad, hiába tesszük üresbe a váltót. Mindemellett persze figyelni kell az álmainkra is, amelyek időnként segítően mutatják az utat. Elgondolkodtató, nagy horderejű a versed. Emelem a kalapom.
Igen Kedves Gizella, keresni kell, kutatni, hol vár minket az élet. Elárulok egy régi rögeszmémet, ami úgy szól, hogy mind a nyolcmilliárd emben tehetséges valamiben, csak sajnos kevesen találnak arra az útra, ahol akár csodát is alkothatnának..
Valóban, az életben az egyik legrémisztőbb, hogy teljes bizonytalanságban tartja az embert. Nem lehet tudni, mi az, ami biztosan használ, és az is csak sejthető, mi az, ami árt. Fiatalok betegszenek meg (lásd: Katalin walesi hercegnő), míg öregek repedt karcsonttal is dolgoznak (lásd: Bodrogi Gyula színművész, aki anno nem vetette meg a dohányzást).
Szóval nagy kérdés és csupa bizonytalanság a sorsunk, ahogy az LGT nótájából is ismerhetjük:
"A nagy kérdés: a helyzetem,
hogy fut velem, vagy jön felém
a síneken."
Tartalmas várakozást kívánok Karcsi, legyen bővizű a forrásod még sokáig!
Gratulálok a versedhez, nagy öröm hozzáértő impresszióidat viszontlátni a 4 Dimenzióban.
Kedves László, igérem, minden valamirevaló írásommal bejövök erre a nagyszerű helyre. Köszönöm a figyelmedet.
A megfontoltság a bölcsek erénye. Valóban nem szabad bízni a vakszerencsében, domináljon inkább a "Lassan járj, tovább érsz" közmondás gondolatisága.
Nagy tanulságokkat tartalmazó, valamennyiünk számára útmutató verset hoztál. Gratulálok.
Köszönöm Kedves Mira az elismerésedet.