SZÉPIRODALOM

Ki vagyok én?

Honnan jövök?

Semmit nem tudok.

Nem tudom honnan és mióta…mióta? Egy örökkévalóság. Nem volt semmi csak én.  A mindenség. Egyedül. Minden üres. Mozdulatlan. Az örökkévalóság. Csak a gondolat. Mindenre gondolni a magányban. Mindenre, ami lehet, végtelen lehetőségek. Mert időm volt. Időm van. A végtelen mögöttem és a végtelen előttem. A mozdulatlan semmi. Az abszolút mozdulatlanság. Én saját magammal és semmi emlékem nincs. Az álom…

Hirtelen elegem volt.

Emlékezem rá mintha tegnap történt volna. Gondolataim folyamán és milliárd évek kavargásában volt egy villám. Egy idea. Valósitani valamit!

Képes vagyok rá?

Megvalósítani valamit a semmiből?

Önmagam?

Én vagyok Minden, a Mindenség. Én vagyok az álom, de a mozdulatlan semmiben a gondolataim folyama végtelen mozdulatlanság volt. Egy örökös jeges hullám.

Ez volt a magány.

Csinálnom kellett valamit, alkotni valamit, hogy megtudjam, ki vagyok én? Honnan jövök? Hová megyek? Ez az, hová megyek? Hogyan lehet ezt csinálni? Alkotni hogyan? Semmi nincs, senki nem tudja megmagyarázni nekem, hogyan lehet alkotni?

Egyedül vagyok a gondolataimmal.

Gondolkoztam és váratlanul éreztem magamban egy kis meleget. Egy tűz volt, elképzelhetetlen tűz és tudtam, megértettem hirtelen, hogy szültem. Megszültem a Mindenséget. A valóságot.

Ez volt a tér-idő.

Ebben a pokolban találtam az újat, a létezés vibrációját, az életet.

Hallgattam és kerestem magamban és találtam végre egy pontot, majd egy másikat, majd néhány pillanatig számtalan mozdulatlan pontot. Hirtelen növekedni kezdtek, egyre gyorsabban, és én boldog voltam! Ez volt örökkévalóságom első alkalma érezni a boldogságot.

Én alkottam mindent és bennem léteztek akaratomtól függetlenül.

Nem dermedtem többé örökös mozdulatlanságban. Éreztem az idő múlását. Belső csendem átváltozott és gyerekes csevegést hallottam.

A galaxisoknak mély hangja volt. Az öregedő csillagok motyogtak, amíg a fiatalok a létezés kezdetén gyerek hangon csevegtek.

Értettem őket! Bennem voltak és én bennük voltam. Éreztem örökkévalóságom bennük, mikor még fiatalok voltak.

Bolond… bolond vagyok…

                                                  xxx

.