Völgy mélyéből ködös éjszakán,
vén hegy hágóján felkapaszkodtam.
Kihajoltam az Égbolt sötét ablakán,
a sűrű, kék éjszakába beleszagoltam.
A testes Hold szürke hátát
körbe-körbe tisztára sikáltam.
Az Éj kifújta az utolsó párát,
ne töröljem le, arra vigyáztam.
Bodros felhőket tisztogattam,
ragyogjanak nappal pompás fehéren.
Fürgén dolgoztam, halkan dúdolgattam.
Néhány felleg kócos haját megfésültem.
Szellőn szállva, felhőkbe kapaszkodva
helyére szögeztem néhány lógó Csillagot.
Hajnalodott, szólt egy égi harangocska,
s lágyan felkeltettem a Napot.
Virradatkor Földre ereszkedtem,
csupa íz és illat lett a lelkem,
Munkám egy időre befejeztem,
faóriás zöld lombja alá heveredtem.
Hozzászólások