SZÉPIRODALOM

1.

Az este sétálni mentem,

Csípősen hideg szél dalolt,

Morgós, szürke volt a kedvem,

Talpam alatt hó csikorgott.

Keserűen üres volt a lelkem:

Kuporgó hajléktalanok

forintját csörgeti zsebem,

pedig én is éhes vagyok.

Itt van már egy új közösség:

Csivitelő pláza-népség

E szétszakadt világban.

Hazugságok halmazával,

Jövőt felélő ábrándokkal

Tombol hamis csillogásban.

2.

Pusztít sok új népbetegség:

Depresszió és droghalál,

Allergia, cukorbetegség,

ebola, herpesz és a rák,

Narkománia és kishitűség,

Önpusztító hatalomvágy,

S nem tudhatjuk biztosan még,

Hogy felszabadultunk-e már.

Mert oly kevés az igaz szó.

új uraink a nép nevében

feszítenek a bársonyszékben.

A hatalom birtokában

A nyomor már nem látható,

Már nem fontos a választó.

3.

Nekünk a harc sosem lesz végső.

Létünk mindig a küzdés maga,

Harcunk célja a szebb jövő,

De sokunknak nem jön el soha.

A harc helyett talán végre

Összefogni és dolgozni kéne,

S visszaadni végre a szép,

Alkotó munka becsületét.

Mert hol is a pénz mostanában?

Csak a hamis csillogásban,

Semmiből jött, csinált sztárok

Ripacskodnak milliókért.

Munkád jutalma minimálbér,

S a létedet sújtó adók.

4.

Sínylődik a munka világa,

Pénz helyett mindig átszervezünk,

S munkát vállal a nagyvilágban

Sok százezer emberünk.

Saját hibáit nem is látja,

Ki küzd a hatalomért.

Mindig a másikat okolja

Az elszalasztott ábrándokért.

Leszámoltunk a diktatúrával,

S a munkanélküliek hadával

Utolértük Európát.

Múltunk soha nincs kibontva,

S mint csóró távoli rokonra,

Úgy tekint ránk a nyugati világ.

5.

Családok élnek új, cifra

Nyomorban, hitelekből telik

Csak házra és minden másra,

Rabszolgamunka e jólét ára.

Szomszédok egymást titkon lesik,

Kinek, miből, mire telik,

Új módi hív acsarkodásra,

Nem tanít senkit összefogásra.

Szobrokat döntünk újra és újra,

ítéletekkel csapunk le a múltra,

tagadjuk apáink hitét.

Mi tegnap hősies tett volt,

mára gyalázattá foszlott,

sújtva unokák életét.

6.

Mint annyiszor, ínséges időkben,

Vak gyűlöletre horkan fel lelkünk.

Őrlődve bizonytalan létünkben,

Bárki ellen feltámad dühünk.

Ellenség lesz a származás,

A másság, a vallás, a nézet,

Bőrszín vagy hit, válogatás

Nélkül osztunk ellenségképet.

Rossz szóra már villan a kés,

Viskótetőbe lángcsóva tép.

Menekülőt golyó terít le.

S a gyilkos áldozat is egybe'.

Így lesz a sok balga ember

a politika játékszere.

7.

Hitem szerint magyar vagyok,

Bár nem tetszenek a frázisok,

Ezen a földön születtem,

Szerettem, alkottam, éltem.

Féltem e gyönyörű Hazát,

Létét most gyűlölet járja át.

Nem tetszik a tízparancsolat?

Uraink majd írnak másikat.

Létünknek minden szegletét

Politikusi függőség

Uralja, s nem a bölcs tudás.

Kiskirályok világa jött el,

Kik megmondják, hogyan élj,

S ha nem teszed, jót ne remélj.